Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Régészet - László Emese: A salgói vár kályhaszem és kályhacsempe leletei

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI JA MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

tűk sárgás keretű, zöld hátterű darabokat is, egy töredéken pedig a csempe kerete zöld, háttere sárgásbarna, az oroszlán alakja pedig fehér mázas.40

Kalmár János a 16. század elejére,41 Kozák Károly pedig tévesen a 15. század közepére keltezte.42 Gyuricza Anna ezt az akantuszleveles-oroszlános csempetípust más, színes mázas darabbal együtt az 1550-es évekre keltezte.43 Ezt a feltevését a Szerencsen előkerült leletekre alapozta. A kutatások alapján ugyanis a szerencsi várat a 16. század közepe táján építhették.

Boldizsár Péter, Kocsis Edit és Sabján Tibor kutatásai alapján a diósgyőri cseh oroszlános csempék esetében a hátoldalon látható textillenyomatok egyértelművé teszik, hogy ezek a csempék a 16. században készülhettek.44 45 A 16. századi keltezést támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a bizonyítottan a 15. században készült oroszlános csempékről hiányzik a hármas búzakalász, illetve akantuszlevél motívuma. Erre lehet példa az Alföldről, Somhídról előkerült, Kocsis Edit értelmezése szerint népies ihletésű csempe is,46 mely egy egyfarkú, korona nélküli, lépő oroszlánt ábrázol, az oroszlán alakja előtt pedig elfektetve egy kalász vagy ág látható. Az oroszlán testét eredetileg vörösre színezték, és nyelvet is festettek neki.47

Tomka Gábor feltételezése szerint, ha Ónodon nem a török építette a kályhát, akkor az vagy 1554 előtt, vagy 1593 után készülhetett.48 A leletanyag ismerete alapján az 1554 előtti keltezést tarthatjuk valószínűnek, hiszen Salgón az ónodi- val tökéletesen megegyező töredékek kerültek elő, s az erősség pusztulása miatt ezeket nem keltezhetjük 1593 utánra.

A cseh oroszlános csempék ezen típusának előfordulási területe jelen ismereteink szerint tehát Északkelet-Magyarország. Mivel a salgói leletek legközelebbi párhuzamai a viszonylag közelebbi lelőhelyekről - Fülek, Eger, Szerencs, Diósgyőr, Ónod - ismertek, így feltételezhetjük, hogy a kályhacsempéket készítő műhelyeknek is a Nógrád megyétől Gömörön át Zemplén megyéig terjedő, fehérre égő kerámiaanyagáról ismert vidéken kellett működniük, mint azt Tomka Gábor is felveti 2007-ben megjelent tanulmányában.49

40 Tomka, 2007. 243.

41 Kalmár, 1959. 23.

42 Kozák, 1963. 145.

43 Gyuricza, 1992. 17.

44 Boldizsár-Kocsis-Sabján, 2010. 43.

45 Boldizsár—Kocsis—Sabján, 2010. 42.

46 Boldizsár—Kocsis—Sabján, 2010. 43.

47 Méri, 1957. 188; 202. XLIV. tábla 6.

48 Tomka, 2007. 242.

49 Tomka, 2007. 242.

186