Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Régészet - László Emese: A salgói vár kályhaszem és kályhacsempe leletei

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEUJJlMÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

kettévágtak, a vágásnál ugyanis jól látható a mázazás. Mint azt már a kályhaszemek leírásánál is említettem, a csempét valamikor vastag agyagréteggel kenték be, ennek nyomai ma is megfigyelhetőek.

A cseh oroszlán megjelenése a kályhacsempéken és a motívum elterjedése

A cseh oroszlán, mint motívum a Holl Imre által meghatározott Zsigmond kori I. budai csempecsoportban bukkan fel először, igaz, ekkor még nem önálló motívumként, hanem az uralkodó címerpajzsát ábrázoló darabon. Ugyanilyen módon jelenik meg a II. csoport csempéin is.24 Önálló motívumként a IV. csoport csempéin látható a balra forduló koronás cseh oroszlán, melyet Holl Imre all. típusba sorolt. A budai várból mintegy tíz példány töredéke volt ismert 1971-ben.25 Ez utóbbi típushoz tartozó darabok kerültek elő a nyéki vadászkastélyból, Garády Sándor ásatásából, Vértesszentkeresztről és Várpalotáról is.26

A cseh oroszlán ábrázolása viszonylag hamar elterjedt az egész ország területén. A Dunántúlon előkerült oroszlános csempéket összefoglalóan Kozák Károly tárgyalta 1963-ban.27 Kozák cikkében foglalkozott a sümegi várban és a veszprémi Szent György kápolnában talált töredékekkel, melyeket a koronás, kétfarkú oroszlán „népies” változatának nevezett.28 További, az említettekkel azonos csempék kerültek elő Szombathelyen és Zalaegerszegen, Csepelyen és Vasváron. A nagyvázsonyi várban az oroszlános csempe több változata is előkerült, az ezeket a leleteket közlő Tamási Judit négy csoportba osztotta.29 Szintén ehhez a körhöz sorolható csempék kerültek elő a Veszprém megyei Külsővaton, melyeket Ilon Gábor és Sabján Tibor dolgozott fel.30

A cseh oroszlánt ábrázoló kályhacsempék Magyarország területén

Holl Imre 1958-ban megjelent cikkében először még 1408 elé helyezte a budai várban előkerült, cseh oroszlánt ábrázoló csempék csoportjait.31 Azonban később az újabb kutatási eredmények alapján pontosította korábbi keltezését, 1408—1437

24 Holl, 1958. 228., 234.

25 Holl, 1971. 165.

26 Holl, 2002. 364.

27 Kozák, 1963. 143-150.

28 Kozák, 1963. 143.

29 Tamási Judit a csempéket nagyvázsonyi, vasvári és csepelyi A és B variációk szerint különítette el. Ezek közül a csepelyi B típus már meglehetősen eltávolodott az eredeti ábrázolástól. Bár koronája még megvan, de farka már csak egyágú. (Tamási, 1989. 152—154.)

30 Ilon-Sabján, 1989. 77-140.

31 Holl, 1958. 228.

184