Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Irodalomtörténet - Juhász Csilla: A szerelem rossz útjai, vagy hogyan szerettek a realizmus irodalmának kiemelkedő alakjai?

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI jLL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

mindent elér, amit akar. A harmadik Flaubert Emma Bovaryja, a feslett erkölcsű, nagyvilági nő, aki a vágyaiért él. Nála is bűnösebb életet folytatnak a kurtizánok, akiket a feslett életmód bélyegez meg: kedveli őket a társadalom, de ha őszinte szerelmi kapcsolatba kerül velük egy fiatalember, elítélik és kivetik őket. Összességében a Phaedrához leginkább hasonlító főhős de R^nalné, aki egy tőle nagy mértékben eltérő karakterrel áll szemben.

E regényekben láthatjuk, hányféleképpen létezett a szerelem a 19. század második felében. Emellett az is lényeges, milyen női karakterek képviselték ezt az érzést. Véleményem szerint valóban nagy tettek elkövetésére voltak képesek. Történetük ebből kifolyólag válik tragikussá. Ha életükben valamelyik apró mozzanat másképp alakul, talán elkerülhetnék sorsukat. Például ha de R^nalnénak nem kellene megírnia a rágalmazó levelet, Julien feleségül vehetné Mathilde-ot - persze ebben az esetben a férfi hazugságban élne, mert nem ez utóbbi lányt szereti. Ha Emma Bovary őszintén elmondja férjének, mire vágyik, illetve mit várna tőle, talán házasságában is teljesülhettek volna vágyai, s nyugalomra lel Charles mellett. Ha Lucien és Armand erősebb egyéniségek és szerencsésebben alakítják életüket (meg természetesen átlátnak az aljasságokon), talán meghosszabbíthatnák szerelmeik boldogságát is. Számos érvet és választ lehet tehát fölsorolni arra a kérdésre: mi lett volna, ha...?

Főhőseink azonban éppen ezért ennyire feljebbvalóak és magasztosak, mert életük egyszerűen nem alakulhatott másképpen. E regények történetei számomra felkavaróak és megindítóak. Bebizonyosodott, hogy e korszakban, bár azelőtt kevés szerepet tulajdonítottak nekik, a nők nagyon is erős jellemek és határozott akaratúak, ezért ugyanolyan hőssé formálódnak, mint férfitársaik.

Tulajdonképpen mindannyian belesodródnak valami folytán a bűn örvényébe. Ezért indultam ki a nagybetűs Sors elkerülhetetlenségéből. Bűn a házasságtörés, a megcsalás, az erkölcstelenség, a feslettség. Mégsem nevezhetők teljes mértékben romlottnak (ki többé, ki kevésbé az): valami nincs rendjén az életükben, ezért követik el elhíresült tetteiket. Életüknek van egy bizonyos kielégítetlen része, amelyhez a beteljesülést keresik. Ha megismerjük történeteiket, tudatosul bennünk, hogy nem megvetendő, hanem sajnálatra méltó lényekkel állunk szemben, akiknek segíteni kellene, hogy egy kicsivel több boldogsághoz jussanak.

177