Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Bátki József szakrális alkotásai Salgótarjánban
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJ JL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. bői bukkan elő. Tekintetét lefelé szegezi, az oltárképen ábrázolt újszülött Máriára, aki felé kezével áldást oszt. Bal kezét a glóbuszon nyugtatja, ujjai közt jogart tart, a világ urának jelképeként.4 Mária születését ábrázolja az oltárfestmény. Szent Anna ölében a gyermek Mária, aki szeplőtelenül fogant Anna méhében, így mentes az áteredő bűntől. Az Istenszülő Szűz Mária születésének ábrázolására évszázadok óta megvannak az ikonográfiái sajátosságai. Az eseményt általában mindig egy tér belsejében ábrázolják, ami egy templom vagy egy ház, illetve a nyugati művészetben egy polgári enteriőr. A gyermekágyas anya Szent Anna ágyban fekszik. Két bába segít a fürdetésben, egyikük a gyermeket tartja, a másik a korsóból vizet önt. Joachim is jelen van. Ezt az ikonográfiái szabályt követi Bátki József is, ám némiképp szabadabban. Az ő művén Szent Anna az ölében tartja az újszülöttet, és a két bába mellett egy harmadik személy is megjelenik, aki Anna és Mária előtt térdelve egy mondatszalagot olvas.5 A történeteket elmesélő szentképeken általában egyszerre több jelenet is látható. Bátki ezt úgy oldotta meg, hogy Joachim alakja mellé egy képet (kép a képben) festett és narrációszerűen megjelenik a szülőágyban fekvő Anna egy bábaasszonynyal. Az Atyaisten tekintete és Joachim égre emelt keze összeköti a szobrászati és a festészeti alkotást. Az oltárépítmény témájában is, formavilágában is az ég és a föld összekötésének csodálatos ábrázolását valósította meg Bátki. Ezt erősíti az oltárszekrényen álló Krisztus keresztje is. Még az oltárkép elkészülte előtt Fayl Frigyes, a pályatárs a Munka folyóirat 1923. június 30-i számában lelkesen üdvözli a főplébánia templom oltárának elkészültét: „Üdvözlünk kedves mester. Üdvözlünk abból az alkalomból, hogy egy nagy műved immár befejezve. Ez a mű, ez a remek oltár, mely igen rövid időn belül a katholikus nagytemplomnak legfőbb ékessége lészen. Egy művész, aki képeinek nagyszerű sorát festi meg s tehetségének javát a művészetek festészeti ágára szánja, minden tépelődés nélkül hozzáfog egy templomi oltár megcsinálásához, amely legkisebb részletéig az ő munkája. Ez oly teljesítmény, amely csak kiváló tehetségeknek adatott meg. Bátki pedig az. Legyen a maga elé állított feladat a művészet bármely fajtájából, ő helyén van. Mindég biztos és mindég határozott. Mily nagy előny a mostani nagy művében is, hogy a szobrászati munka mellett az oltárképet is ő festhette meg. Előállott egy gyönyörű harmónia, mely végig ömlik az egész művön. Ez több ember munkájának összetételétől nem lehetett volna el4 Az Atyaisten aggastyánként való ábrázolásának előképe az ószövetségi Dániel könyvéből való: „Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból." Dán. 7.9 5 Bizánci és italobizánci hagyományban előfordul, hogy Máriát lepecsételt írásként szimbolizálják. Többek között Szíriái Szent Efrém (306—373) is írja. 147 T
