Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Levente egyesületek Salgótarjánban (1924–1939)

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJ Jl MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

voltak. ” A táblás háznak nehezen nevezhető nézőtér előtt azért derekasan küzdöttek a fiatalok és veszteséges sem volt az est a sok felülfizetés miatt.65 Gyakori jelenség ez akkoriban, a tehetősebb helyi potentátok a vételáron felül fizettek ki előre jegyeket talán társadalmi elvárásból is, de elmenni már nem volt kedvük az olykor lelkes, olykor inkább felülről noszogatott amatőrök műsorára.

Az irredenta tematika még hangsúlyosabban fejeződik ki a városi egyesület egy 1929. március 17-i, hazafias ünnepségének műsorából. A himnusz és a Nemzeti dal elhangzása után Horváth László városi tanácsnok, egyesületi elnök mondott beszédet, amelyben a leventéket kötelességeikre figyelmeztette. Az egyik az, hogy Nagy-Magyarországot, ha kell, fegyverrel is vissza kell szerezni. „A tolvaj” című hazafias színmű után, mely a Munka cikkírója szerint könnyeket csalt a közönség szemeibe, következett a „

műsor legkiemelkedőbb száma”, dr. Tóth Mátyás városi adótiszt „Feltámad Magyarország” című irredenta drámája. A következő szavalatok után a leventék „...tábortüzet varázsoltak a színpadra, és levente nótákat daloltak a tűz körül”. Ezután egy Somogyvári Gyula-vers következett, majd élőkép színesítette a műsort. A „Hungária védelme alatt dolgozó leventék elpusztítják a trianoni határokat. ” Erre a színpadi térképen lévő trianoni „szégyenvonal” mentén tűz égett végig. (A helyi újság cikkírója nem mulasztja el megjegyezni, hogy megint kevés notabilitás tisztelte meg a rendezvényt.)66

A levente egyesületek alkalomadtán a rászoruló fiatalok irányában jótékonysági feladatokat is elláttak. A bányai leventeotthonban 1931. december 20-án Bolner Pál elnök nyújtott át szeretetcsomagokat (5 kg liszt, 1 kg zsír, 1 kg cukor).67 1932 karácsonyát megelőző napokban a városi leventék közül 70 rászoruló vett át Nagy László vezető főoktató vezényszavára ajándékokat (télikabát, ruhák, cipők). A város és a vármegye nyúlt a zsebébe ez alkalommal.68

Sok helyi levente jutott el nyári táborozásra. A korszakban Balatonfüreden szerveztek visszatérően kéthetes nyaralásokat, ahová az anyagi forrásoktól függő létszámban utaztattak salgótarjáni és járásbeli fiatalokat. Egy 1931-es táborozásról Petróczi Gyula segédoktató írt tárcát a helyi lapba. Révedezően emlékezett a szép napokra, amikor Töttössy őrnagy járási testnevelési vezető (a tábor szervezője) dörgő szidalmait lehetett hallani, vagy egy segédoktató „ordítva rendelkezett”.69 A fiúk azonban valószínűleg így is élvezték a Balaton örömeit, hiszen a helyi munkások, iparosok, gazdák fiainak zöme másképp nemigen láthatta volna a „magyar tengert”. A katonás tónushoz pedig amúgy is hozzászokhattak a foglalkozásokon.

65 A Munka.

66 A Munka.

67 A Munka.

68 A Munka.

69 A Munka, zásról.

1928. 11.17.

1929. 03. 23.

1932. 01.02.

1933. 01. 01.

1932. 09. 24. Petróczy Gyula segédoktató tárcája az 1931-es balatonfüredi táboro121