Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYO^L i MZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV, „Jó szerencsét!” Az 1840-es években, a bányászat kezdetekor nem voltak képzett magyar szakemberek, külföldről, hat- hét országból hoztak a magyar bányákba a munkásokat. A sok német ajkú bányász miatt „Glück auf!” köszöntést használták. 1894-től hivatalosan is ez a magyar bányászok köszöntése Pécs Antal javaslatára az akkor már megalakult Országos Magyar Bányász Kohász Egyesület szervezett keretei között.40 A bányászok munkába menetelkor jó szerencsét kívántak egymásnak, hogy ne érje őket baj. A magyar bányavárosok iskoláiban kötelezően ezzel a köszönéssel üdvözölték egymást a diákok és tanárok. Belenevelték a gyerekeket, hogy tiszteletet adjanak városuk öreg bányászainak. Akkor hozták létre a köszöntést, amikor a bányászat már országos elismerésnek örvendett. Köszöntési formájuk arra a célra szolgált, hogy kifejezzék a bányamunka veszélyességét, valamint a mai napig tartó használata is jelzi, hogy a társadalomtól való különállásukat, bányász létüket hangsúlyozzák vele. A köszöntés bányászok életében betöltött fontosságát jelzi, hogy minden évben ünnepet tartanak megalakulása emlékére. Babonás hit A babonás hit, mint minden táj bányászainál a nógrádi szénmedencében is jellemezte a bányászokat. A bányában keletkező tüzekre és robbanásokra a természet- feletti erők összefogásának magyarázatát adták.41 „Sok mesét lehetett hallani, mert ahány vidék, ahány ország, mindenhol más volt a bányarém. Amikor a bányákban gázrobbanás, metánrobbanás, vagy omlás volt, akkor ezt ráfogták valami rémre, hogy az okozta. ”42 Hittek a törpékben, a bányaszellemben, bányarémben, úgy gondolták, a patkány jelzi a veszélyt, a Tüzes ember pedig felhagyott vágatokban él és ijesztgeti az egyedül járókat.43 44 „Mondták, hogy a bányarémek kis állatok, manók, azok támadták meg a bányászt, azok nem vigyáztak a bányászra. ”‘M A bányaember, bányarém kifejezésekre a német eredetű „Bergmann” szót, vagy ennek elszlávosodott, majd magyarosodott kiejtési formáit, a Bergmanik, Bergmandli, Bergmanyik, Bergmanli szavakat használták. Nagybátonyban a bányászok a bányarémet apró, hosszú szakállas lényként írják le, aki bányász ruhában, piros nadrágban járt, kezében világító lámpást, mécsest és csákányt hordott. Beszélgetett a bányászokkal és veszély előtt figyelmeztette őket. Somlyóbányán azt tartották, hogy a bergmanli nem szerette, ha a bányászok fütyültek, károm40 Csath Béla: Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület története http://www. ombkenet.hu/ (2011.03.20. 21:39) 41 NTM. Adattár. 3798-91. 24. 42 Godó Sándor, vájár (2011. Ságújfalu) 43 NTM. Adattár. 2235-78. 10. 44 Vajda István, vegyész, gépész, a Bányamúzeum nyugalmazott tárlatvezetője (2010, Salgótarján) 201
