Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Történelem - Kazareczki Noémi: „Fekete krónika” – Bűnügyek a 20. század eleji nógrádi sajtó tükrében
NEOGRAD 2010 • A NOGRAD MEGYEI ZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIV. „FEKETE KRÓNIKA” BŰNÜGYEK A 20. SZÁZAD ELEJI NÓGRÁDI SAJTÓ TÜKRÉBEN KAZARECZKI NOÉMI A nógrádi sajtóanyagban kutatva - a helytörténeti adatok gyűjtésekor - arra lettem figyelmes, hogy általában a Hírek rovatban - amely a legtöbb információval szolgál a lakosokra vonatkozóan - leggyakrabban ilyen címszavakkal találkoztam: “Lopás, Útonállás, Verekedés, Gyilkosság, Öngyilkosság.” E tény tett kíváncsivá, így kerültek kigyűjtésre ezek a megdöbbentő, sokszor megrázó esetek, mely e tanulmány gerincét meghatározzák. A kutatást két, a 20. század első negyedében megjelent nógrádi lap - a megyei jelentőségű Nógrádi Hírlap, valamint a Szécsényi Hírlap - számaira alapoztam. Az akkori megyeszékhely, Balassagyarmat egyik legjelentősebb és legnagyobb múltra visszatekintő periodikája, az 1876 és 1944 között megjelenő politikai, társadalmi és közgazdászati hetilap több névváltoztatáson is keresztül ment. 1876-1906 között Nógrádi Lapok és Honti Híradó néven, 1906-1919-ig Nógrádi Hírlap, 1919-ben Nógrádi Népszava, majd ismét Nógrádi Hírlap volt egészen 1944-ig. Hetente egyszer jelent meg és a kormánypártok helyi “félhivatalos” lapjaként szolgált.1 A bűneseteket tanulmányozva az 1906—1914-ig terjedő időszakot vizsgáltam. Ezekben az években Buday-Plichta Barna, Majtényi Gyula, Simon János voltak a főszerkesztők. A lap olvasóit elsősorban az a nagyszámú vármegyei hivatalnokréteg alkotta, mely a megyei- és járási központban “lecsapódott”. 1910 körül ugyanis Balassagyarmat 10.887 főt számlált, ebből a tiszviselői (ide sorolandók az orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek) réteg kb. 2000 fő volt. Szintén olvashatta a folyóiratot az ekkor itt élt kb. 15 városi birtokos (többek között: Berczelly Ödön, Büchler Ferenc, Doman Bernát, Hatzker Béla, Lővinger Gábor, Rónai István, Schwarz Dávid, Schmidl Samu, Streisinger Lipót, Weisz Simon), továbbá az az 50 nemes, akik nem a városban, hanem vidéken éltek: Török Zoltán, Prónay Mihály, Majláth István Géza, Sztranyavszky Géza. (Csak két nemesi birtok volt, a gróf Zichy-szeniorátusé és Baitner Ottóé.) Az iparban dolgozók, valamint a kereskedelemből és a hitelből élők a lakosság 26—26%-át, még a parasztság a társadalomnak csak a 15%-át tette ki.1 2 Valószínűleg az ekkor megjelenő lapokat, így a Nógrádi Hírlapot is széles körben olvashatták Balassagyarmaton. 1 Praznovszky, 1982. 97. 2 Balogh, 1977. 242. 9
