Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Történelem - Szirácsik Éva: A Koháryak építkezései a Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei birtokaikon a 18. század első harmadában
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYElJX MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. amely után Koháry II. István 7 rénes forintot és 44 dénárt kapott. A balassagyarmati mészárszék bevételeit Koháry elengedte a lakosságnak. Az 1710-es évekre már több faluban is megjelent a malom. A füleki uradalomhoz tartozó Ipolygalsa faluban volt egy kétmalomköves malom, amelyben volt kásatörő, kenderkalló, és a földesúrnak körülbelül 80 kila búza bevételt szokott hozni. Ipolynyitrán is volt egy kétmalomköves malom, amelyet a helyiek csak felső malomként emlegettek, de a Koháry família közös tulajdonában volt itt még egy malom is. A bevételt három részre osztották: a falunak, a molnárnak és a földesuraknak. A malmok után járó földesúri bevételekből úgy osztozott a család, hogy először elkülönítették a Koháry II. Istvánnak járó 1/6 részt, majd annak a felét is ő kapta, a másik fele pedig a néhai Koháry Farkas fiaié lett. Az uhorszkai malom után „nem adóznak, hanem a molnár az úrdolgára fejszével tartozik előállni”. A füleki uradalom falvaihoz képest szerényebb bevétel, évi 25 kila búza származott a Béna vizén lévő füleki egymalomköves malomból. A szécsényi uradalomban az ecsegi malom molnárjának kellett úrdolgára előállni fejszével. Sipeken is volt a falunak egy malma, amely más nemesekkel közös volt. A sipeki malom után a Koháryaknak 1 rénes forintot és 50 dénárt kellett évente adni, valamint igény szerint a molnárnak fejszével kellett úrdolgára menni. Az Ipoly vizén egyköves malom forgott Varbón Koháry II. István malmában. Ugyancsak az Ipoly segítségével működött a Szécsény mezővárosi kétmalomköves malom, amely a Koháry famíliának évente 80-90 kila búza bevételt termelt. A gyöngyösi uradalomhoz tartozó Viszneken Orczy Istvánnak és Almássy Já- nosnénak volt csak malma a Gyöngyös vizén, de a két malom gátja „a vizeket annyira kitolta, hogy a határnak harmad részének alig vehetik hasznát” a Koháry- birtokhoz tartozó lakosok. A gyöngyösi uradalom Nógrád vármegyében elterülő Herencsény falujában volt korábban a Koháryaknak egy egymalomköves, felülcsapó malma, amely 1716-ban „puszta” volt. A zsélyi uradalomban a Palotai-patak vizén volt egy egymalomköves malom Szklabonyán, amely után 20 kila búzát adtak, ártányt hizlaltak és fejszével mentek úrdolgát végezni. A kisújfalusi malomból évi 6 rénes forintot adtak, de a szklabonyai molnár tartott attól, hogy a kisújfalusi malom „elveszi a kenyerét”, s kérte a kisújfalusi malom bezárását a földesúrtól. A Kürtös vizét használó zsélyi malom után Molnár Mihály 1716-ban pontosan annyit adott, mint szklabonyai társa. Balassagyarmaton az Ipoly mellett lévő kétmalomköves malom bevételét a földesúr átengedte a lakosoknak. A puszta malomhely újraépítéséről gondolkodtak ekkortájt. A Koháryaknak csak a nógrádi mezővárosaikban működtek malmaik, Gyöngyösön és Gyöngyöspatán nem volt földesúri malom. A szécsényi malom több bevételt hozott a Koháryaknak, mint a füleki, miközben a gyarmatiaknak a földesúr átengedte a malma bevételét. 84
