Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Történelem - Racs Csaba: A falakon innen, a sorompón túl – A város olvasata egy „munkásnő” narratív konsrukciójában
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYjaJU^MZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. géphez való jutását is. „Ez a pénzügyőr súgta meg nekem, hogy (...) lesz villany - varrógép az áruházba tehát. Ő meg (...) próbál az ő kapcsolatán keresztül nekem egyet már meg is szerezte. És ővele, a feleségével együtt mentünk el érte. ”64 Hasonlóképpen „És akkor ugye televíziót, akkor még nem (...), bányásznapra küldtek le egy pár darab televíziót, tízet mondjuk. Többek között az Orion gyár, ott is volt egy főmérnök ismerőse a férjemnek. Leküldött név szerint egyet nekünk, de hát elvitték az elvtársak (...), úgyhogy bányásznapra leküldték nekünk, külön egy ilyen Budapest tévét. És hát nem lett a miénk. ”6S Közhely a nyugati tudományosságban is az a nézet, mely a munkásosztály fogyasztását a középosztály felé közeledő ívvel ábrázolja, melyet a paternalista szocializmus hivatalos diskurzusa is támogatott.66 A divat és a fogyasztás mindennemű történelmi értelmezése előtt kihagyhatatlan Georg Simmel. Simmel modelljében a divatot az elit teremti, mely „lefelé szivárgó” (trickle-down) spirálban terjed, vagyis az alsó társadalmi csoportok felfelé tekintve fogyasztanak, ugyanakkor a divatnak a felső társadalmi csoportok szempontjából elválasztó jelentősége van. „Amint az alsó rétegek is megkezdik a divat elsajátítását, s ezáltal átlépik a felső rétegek megszabta határokat, s áttörik e rétegeknek a divat által összetartott egységét, a felső rétegek elfordulnak ettől a divattól egy újabb felé, ezáltal ismét elkülönülnek a széles tömegektől- s újból kezdődik az előbb említett játék. Az alsó rétegek ugyanis természetesen felfelé tekintenek (...)”67 Georg Simmel modelljétől gyökeresen eltérő módon ábrázolta a divat terjedését Charles W. King, aki az éppen intézményesülő ifjúság-, szubkultúra és tömegmozgalom kutatások hatása alatt kritizálta a ’trickle-down’ modellt, „cáfolatában” a divat terjedését az „átfolyás” (trickle-cross) rendszerben értelmezte. Szerinte a divatot nem az elit, sem nem a középosztály, hanem a tömegek, fiatalok és a szubkultúrák teremtik, így terjedése sem a társadalmi hierarchiát követi, inkább szerteágazóan horizontálisan válik népszerűvé. Ebben mind jelentősebb szerepe van a tömegkommunikációs eszközöknek, melyek egyidejűleg teszik elérhetővé az általuk közvetített stílusirányzatokat minden társadalmi rétegben és csoportban.68 E. Istvánné, persze tudtán kívül, a fogyasztást Simmel modelljének megfelelően ábrázolta. Eladóként és varrónőként is úgy ábrázolta magát, mint aki informálja a vevőt az éppen aktuális divatról, mely más társadalmi csoportokban már régebben ismert. Főleg a szegényeket és a munkásokat jelenítette meg úgy, mint akik nem ismernek bizonyos ruhadarabokat, formákat. Narratíváját jellemzik az olyan „történetek a történetben”, vagyis anekdoták, melyek gyakran humoros, vagy ironikus felhanggal hangzanak el. Élettörténeti 64 Interjú E. Istvánnéval. 2010. december 4. 10 65 Interjú E. Istvánnéval. 2010. december 4. 10. 66 Horváth, 2008. 60—83. 67 Símmel, 2001. 183-184. 68 Kino, 1964. 108-129. 71
