Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Történelem - Racs Csaba: A falakon innen, a sorompón túl – A város olvasata egy „munkásnő” narratív konsrukciójában
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYELJJL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. a társadalmi mobilitás lehetőségét kínálja.46 Talcott Parsons, a család strukturális - funkcionális nézetének megalkotója szerint a 20. században család bizonyos funkciókat elveszített, melyet a gazdasági, politikai és vallási életben betöltött szerepének redukálódásával szemléltetett. A család és a termelés, a családi élet és a munka elszakadása a nukleáris családok létezését támogatta inkább. A család pusztán a gyermekek szocializálódását és szülők lelki egyensúlyának megőrzését biztosítja. Gender szempontból családfenntartó férfi szerepe a családban „instrumentális”, ő az, aki fenntartja a javak áramlását és a kapcsolatot a társadalom többi tagjával.47 Ennek a nyugodtan mondhatjuk evolucionista elképzelésnek a híveire „megdöbbentően” hatott a felfedezés, hogy a nukleáris család a középkor óta az európai társadalmak felülkerekedő modellje volt.48 A városantropológiai, történeti antropológiai irodalomban a városi társadalmak kapcsolati formáit a személyesség (intimacy), szolidaritás, kölcsönönösség-viszonosság (interdependence) és érdekérvényesítés „új” nézőpontjából elemzik.49 Interjúalanyom történeteiben a családtagoknak és szomszédoknak jelentős szerepe van. Kapcsolatukat egyfajta igénnyel ábrázolja, melyet belső szükségletből fakadónak tekint. A már említett szívélyességen kívül a családtagok esetében a tisztelet gyakorlatai is jelen vannak, például ünnepek idején. „Vagy például amit nagyon hiányolok a maiakban, az olyan nem volt, hogy például az én apám mint vő, hogy ne igényelte volna a nagymamáék látását, hogy ne igényelte volna a sze- retetüket. Valahogy ez (...), nem tudom.”50 Lakókörnyezetének érzelmi világát sivárnak ábrázolja. Ugyanakkor számos szomszédjával és korábbi telepi ismerősével ma is élénk kapcsolatot ápol. „Voltak (...) volt olyan rimaszombati család, aki ideszármazott Salgótarjánba, esküszöm a mai napig még, nem tudjuk megmagyarázni a rokoni kapcsolatot, mert nincs, de rokonként tartjuk a kapcsolatot. De valami fantasztikus volt tényleg (...) ez az úgynevezett rokoni kapcsolat ezekkel, akik elszármaztak Rimaszombatból Salgótarjánba. Például Barcs bácsinak hívták ugye ezt az egyik Rimaszombatból ide származottat, ez vadász volt, és akkor szólítási mód a nagypapa és a Barcs bácsi között, komám.”51 Jellemző módon a rimaszombati, illetve rozsnyói illetőségű nagyszülők kapcsolatait más felvidéki családokkal is „rokoni” módon jeleníti meg. Mintegy cserébe a szülők számíthattak a nagynénik, nagybácsik, nagyszülők anyagi és erkölcsi támogatására, szolidaritására is elbeszélésében. Ezeket a kapcsolatokat az édesanya és az anyai nagyanya alakja köré szervezi, főleg a szomszé46 Wirth, 2005. 32-41. 47 Parsons—Bales, 2003 48 Laslett—Wall, 1972. 49 Gans, 1962., Kok, 2002. 50 Interjú E. Istvánnéval. 2010. december 11. 2. 51 Interjú E. Istvánnéval. 2010. december 4. 5. 68
