Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Történelem - Balogh Zoltán: „Nyelvében él a nemzet” – a magyarságtudat hirdetése a Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet zászlaján
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. sonc és Vidéke salgótarjáni levelezője. Ez a gondolat hűen tükrözi a vállalat és az Olvasóegylet ars poeticáját. A levelező azonban ennél is többre vágyik. „Ha sok ilyen hazafias egyén, vagy társulat volna, ki ennyit áldozik a magyarosítás terjesztésére mint a Rima-murány - Salgó-Tarjáni vasmű részvény-társaság, akkor rövid idő alatt megérnénk, hogy Nógrád megye tökéletes magyar lenne. ” A műkedvelő színjátszás mellett az iskolázást tartja a megfelelő erőszak nélküli magyarosításnak.6 Az Olvasóegylet célkitűzései között ott találjuk a magyar nyelv terjesztésének és a magyarosításnak egy másik jó eszközét, a szív és kedélynemesítő társas ösz- szejövetelek tartásának lehetőségét is. A farsangi bálok, szórakoztató estélyek kiváló alkalmat biztosítottak a magyar nyelv minél jobban való elsajátítására. A nemzetközi táncok: a keringő, a mazurpolka, a négyes mellett egyre nagyobb szerepet kapott a magyar csárdás. Annál is inkább, mivel a talpalávalót a legtöbbször cigányzenekar húzta, igaz a gyári zenekarral felváltva. 1893-ban és 1894-ben a Tiszti Kaszinóban tartott bálban a losonci Rácz Rudi zenekarát szerződtették, 1898-ban pedig az egri cigányzenekar játszott. A nemzeti misszió teljesítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett az Olvasóegylet kebelében 1892-ben alakult dalárda. „Az Olvasóegylet a dalárdának szülő anyja és viszont a dalárda az Olvasóegyletnek édes gyermeke, istápolója, támogatója, egymásért élnek halnak, osztozik dicsőségében és búbánatában, becézi, simogatja még akkor is, ha az elkényeztetett gyermek rakoncátlankodik” - írta az Olvasóegylet és a dalkör viszonyáról Wabrosch Béla, aki maga is dalárda tag volt. A dalárda kezdetben jótékony célú hangversenyeket rendezett a szegény acélgyári gyerekek felruházására és az egylet ünnepségein szerepelt. így elmaradhatatlan közreműködője volt „az egylet elmulaszthatatlan szent ünnepeinek”, a március 15-i ünnepségeknek, ahol a Himnuszt, a Szózatot, a Rákóczi és Kossuth nótákat énekelte. Emellett az elhunyt egyleti tagok temetésén énekelt. A március 15-i ünnepségek közül is kiemelkedtek a jubileumi években tartott megemlékezések. így 1896-ban, a Millennium évében és 1898-ban a 48-as szabadságharc 50. évfordulóján rendezett ünnepségek. Az olvasóegylet történetének feldolgozója fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy az ünnepet „nemcsak érzésben, de immár nyelvben is magyarrá vált Olvasóegylet tagjai” ülték meg. Az egylet tagjai a nagy napon teljes számban felvonultak zenekarral a templomba, ahol a dalárda elénekelte a Himnuszt. Este pedig a tornakertből kiindulva fáklyás menet vonult fel az egylet helyisége felé. Itt elszavalták a Nemzeti Dalt, elénekelték a Himnuszt és a Kossuth nótát. A dalárda 1906-ban lépett ki az országos porondra, amikor belépett az Országos Dalszövetségbe. Az első nagy megmérettetésről az 1907. évi országos dalosversenyről a dalkör díjjal tért haza, a Ganz gyár által felajánlott díszkürtöt nyerte el. 6 Wabrosch, 1926. 14., Balázs, 1978. 154., Füzesi, 1887. július 17. 47
