Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYÉÜL^ MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. nem csupán egy kisharang a szemükben, hanem a múltjukat kísérő tárgyi emlék, szimbólum. A Bányamúzeumban ma is található a bejárat mellett egy lármafa, melyet a vendégekkel húzatnak meg bányalátogatáskor, ezáltal beavatva őket a dolgozók mindennapi rutinjába. A Bányász Himnusz Nemesik Pál leírja, hogy „Miként a Magyar Kultúra Napjának megünneplése a Magyar Himnusz születésére utal, úgy kötődik az egész magyar bányásztársadalom az említett bányász jeles napokon a Szerencse fel, szerencse le... önazonosságot kifejező és immár másfél évszázad óta meggyökeresedett kulturális hagyományhoz.” Leírja, hogy bányász himnuszról a 19.század elejétől vannak írásbeli adatok. Első része 1850. március 3-án hangzott el a Nemzeti Színházban, Vahot Imre és Szerdahelyi József: Bányarém c. népszínművében. A második rész dallamát 1827-ben V. Carnall szerezte.38 Vajda István elmondása alapján Közép-Európában minden bányavidéken éltek különféle bányász dalok, bányász himnusz. Ezek vidékenként és az alapanyagtól függően is változtak. Más himnusza volt az érc-, más a szénbányászoknak, mást énekeltek Erdélyben és mást a Felföld bányáiban. A bányászok himnusza mindig kapcsolatban volt az egyházzal, az istennel. A jelenleg is használt Himnusz első fele már az 1800-as évek végén használatban volt. Eredetét tekintve a német bányászdal átvétele, zeneileg megtalálható az idegen hatás benne, azonban szövegében magyarrá vált. A második felét egy bányamérnök 1890-1910 körül írta. A földalatti bányamunka veszélyeiről, az otthon rájuk váró hű szerelemről énekelnek, és egy istenhez szóló fohásszal ér véget. A bányászok ünnepnapjaikon éneklik, valamint társuk halálakor egyenruhában, a koporsó leengedésekor a Bányász Himnusz soraival köszöntek el tőle. Ez még ma, nyugdíjas korukban is így szokás. Ezzel, valamint koszorúval, díszőrséggel tisztelik meg kollégájukat. A koporsó leengedésekor, a Bányász Himnusz zengése alatt oltják el a magukkal vitt bányászlámpát. „Olyan összetartó nép, mint a bányászok. .. ez rendkívüli. Tehát azért van nekünk bányász himnuszunk, nekünk külön a bányászoknak. ”39 Azáltal, hogy himnuszukat csak ilyen ünnepélyes, jelentős alkalmakkor használják, egy olyan jelentést tulajdonítanak neki, ami jelzi fontosságát életükben. A himnusz szövegében a bányászmunka nehézségeit, a dolgozók sanyarú sorsát, vallásosságát mutatja. Hangzásában jelzi az idegen hatást, múltbéli alakulását, a német-magyar kölcsönhatást. Magában hordozza a bányász lét jellemzőit, identitásuk kifejezésének alapvető szimbóluma, sajátossága. 38 Nemesik Pál: „Nem kincs után sóvárgok én...”Gondolatok a Bányászhimnusz időszerűségéről http://www.banyasz.hu/himnusz.html (2011.03.02. 14:58) 39 Gyüre János, csapatvezető vájár (2011. Karancsság) 200
