Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Régészet - Bercsényi Kinga: Szécsény kora újkori temetője
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYÍ^L ^ MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. A TEMETŐ FELTÁRÁSA A temető legjelentősebb részének feltárására 2009-ben, a Kossuth Lajos - Sas utca sarkán épülő Penny Market áruház építése kapcsán nyílt lehetőség. A kutatás természetesen az építkezés területén is csak az alapozások, pillérek és támfalak által megbolygatott részekre terjedt ki. A megelőző feltárást a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum végezte. Az ásatás vezetője a múzeum régésze, Zandler Krisztián volt. A munkára - a beruházó kérésére - két szakaszban került sor. Az első periódusban - 2009. április 14. és május 25. között - az áruház épületének helyén dolgoztunk. Az ezt követő hetekben - május 25. és június 5. között - a múzeum szakfelügyeletével folyt az építkezés, majd június 6. és 11 között leletmentésre került sor egy támpillér építése kapcsán. A második periódusban - 2009. július 20. és július 31. között - a későbbi parkoló területén folytatódott a temető feltárása, míg ezzel párhuzamosan egy újabb támpillér építését megelőzően szintén leletmentést kellett végezni. A régészeti kutatás által érintett rész összesen 525 négyzetmétert jelentett (1. kép). A felszínen kutatóárkokat húztunk. A területen 128 objektum került napvilágra, 120 sír mellett 2 árok, 3 cölöplyuk és 3 gödör volt még dokumentálható. Az ásatás területén a vékony humusz alatt mindenütt egységes szürke, fekete, égett, téglatörmelékes jelenkori réteg jelentkezett, amely alatt szürke agyagos talaj következett. Ebben a rétegben már látszottak a sírok foltjai, amik a mai felszíntől átlagosan 80 cm-re jelentkeztek. Sok esetben a géppel végzett földmunka nem volt elég ahhoz, hogy a sírok foltjai tisztán látszódjanak, ezért kellett a felületet locsolni és kézi nyeséssel tovább tisztítani. A temetkezések betöltése sárgásbarna agyaggal kevert szürke agyag volt, nagyjából 170 cm mélységig ásták le őket. A sírok téglalap alakúak, meredek falúak és egyenes aljúak voltak. A halottakat nyújtott helyzetben, háton fekve helyezték el, mindig deszkakoporsóban. A temető szinte egész - feltárt - területén bolygatott volt. E jelenség nem a későbbi idők fölmunkáinak, hanem sokkal inkább az adott kor szokásainak, az alapvetően a rendelkezésre álló kis területből következő folyamatos rátemetkezésnek köszönhető. Alig akadt olyan sír, amelyben a halott csontváza teljes épségben lett volna feltárható. A temető sírjai É-D irányú sorokban helyezkedtek el. Az uralkodó tájolás a Ny-K-i, majd ezt követi körülbelül fele-fele arányban a DNy-ÉK-i valamint az ÉNy-DK-i. A halottak minden esetben a keleti égtáj felé néznek. A temető összes sírja koporsós temetkezés. A koporsók faanyaga sok sírban megmaradt. Azoknál a temetkezéseknél pedig, ahol ez nem volt megfigyelhető, ott a vas koporsószegek jelölték a helyét. A deszkák és vasszegek alapján a koporsók formáját is meg lehetett határozni, amelyek téglalap, és a láb felé szűkülő trapéz alakúak voltak. Ez utóbbira azonban csak pár gyermeksír esetében volt példa. Több esetben is a koporsókat igen szűkre méretezték, erre utalt a felsőtestek helyzete - a felhúzott váll és a V alakban elhelyezkedő kulcscsont -, valamint a deszkák korhadása so155
