Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYÍ^y^MJÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. kereszten vésett szalag- és levéldísz, szárainak végén öntött szárnyas angyalfejek és zománcos boglár látható. Krisztus teste gyönyörűen kimunkált. Fejét felfelé emeli. INRI felirata a kereszt függőleges szárának felső részén olvasható. A barokk korszak vezető műfaja a falkép- és oltárfestészet. Nemegyszer hívtak teljesen középszerű, helyi mesterektől épített templomok kifestésére is távolabbról festőket, mert a festői díszítésben a reprezentáció leghatásosabb eszközét látták. Franz Anton Maulbertsch: Keresztrefeszítés, Győr Maulbertsch (1724—1796) osztrák festő falfestményeivel és freskóival a Monarchia számos helyén találkozunk. Mintegy négy évtizedes magyarországi munkássága a legjelentősebb hazai barokk (rokokó) freskófestővé avatta. Korai alkotókorszakának egyik fő műve a sümegi plébániatemplom fal- és mennyezetképsorozata (1757—59) Maulbertsch másik Kálvária-ábrázolása a győri székesegyházban található. Ez a táblaképe is, csakúgy, mint a sümegi, mozgalmas, drámai feszültséggel teli. A szakáll nélküli Krisztus felfelé néz az egekre. A mielőbbi megváltás bekövetkezését várja. Krisztus keresztje mellett e képen is megtaláljuk Szűz Máriát, Mária Magdolnát és az angyalokat. A Szűzanya a fájdalomtól megöregedetten és összetörtén görnyedt Krisztus keresztje mellett, Mária Magdolna bízva a megbocsátásban és a megváltásban figyeli a körülötte zajló eseményeket. Az ég megnyílik, angyalok szállnak alá. Maulbertsch eme alkotásán is érkezik a római katona a lándzsájával. A római katona nem hagyhatta ott a keresztre feszített embert, amíg az meg nem halt és holttestét le nem vették a rokonok a római bíró engedélyével. Komoly büntetés várt rá, ha nem bizonyosodott meg a halálról és a keresztet őrizetlenül hagyta, ezért lándzsaszúrással akart megbizonyosodni Krisztus haláláról. Dorfmeister István: Krisztus a kereszten Dorfmeister István (1729—1797), aki rendszeresen bécsi császári akadémiai festőnek jelöli magát, az 1760-as évektől Sopronban élt és dolgozott. Onnan tett eleget az egyházi és világi megrendelőknek. 1786-ban Pannonhalmán is dolgozott.27 Dorfmeister István Krisztus a kereszten című festménye drámai hatású. A képen egyedül ábrázolta a megfeszítettet, magárahagyatottságát az elborult ég, a kopár vidék, a környező sziklás táj és a háttérben látható épületromok is erősítik. Az eddig vizsgált műveken Krisztus nem volt egyedül, nem volt magányos a fájdalmában. Tekintetét az égre emeli. A hagyomány szerint Jézus hétszer szólalt meg a kereszten, ami kilégzés közben igen nagy fájdalmakkal járt. Utolsó szavairól azonban a vélemények megoszlanak. Az exegéták, a bibliai szövegmagyarázók szerint a 22. zsoltár kezdősorát idézi: „ Istenem, Istenem, miért hagytál el engem. ” Márk ezt arámul idézi: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Máté héberül: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Lukácsnál a 31. zsoltár 6. versét olvassuk: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” János evangéliumában: „Beteljesedett! ” Vagyis a Megváltó vég- hezvitte küldetését. 129
