Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - K. Peák Ildikó: Földi Péter plasztikái
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYQj^kWZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. hiszen nem engedheti meg magának, hogy csupán látszatot keltsen, műve puszta látvány legyen; mert a műtárgy mindig valami rendkívüli. ”s A teljességnek ez az igénye készteti arra az alkotót, hogy egyes gondolatokat, archetípusokat konokul újra-meg újrafogalmazzon a művészet nyelvén, keresve a tökéletes kifejezést. Ha felidézzük magunk előtt a plasztikákat és visszaemlékezünk a korábbiakban Földi Péter festményeiről elmondottakra, látjuk, hogy a szobrok mondhatni egy-egy festői gondolat újrafogalmazásai. Kísérletnek valóban kísérletek, abból a szempontból megközelítve a kérdést, hogy a művész egy számára még ismeretlen műfajt próbál ki. Nem másolja azonban le festményeit és önti „egy az egyben” bronzba azok motívumait. Az egyes plasztikák inkább tovább érlelései és kiteljesítései az olajképek, pasztellek témáinak. A művész felismerte és jól értelmezte a háromdimenziós ábrázolásmódban rejlő lehetőségeket, melyek hozzásegítették a motívum még teljesebb megjelenítéséhez, látvány és gondolat még kifejezőbb összhangjához. Minden egyes szobor több éve, vagy akár évtizede érlelt élményt, „belső képet” összegez, ugyanakkor érett, önálló művé válik. Bár az 1970-es évektől festőként ismertük meg Földi Pétert, e néhány mű láttán is érzékelhetjük, hogy teljes mértékben birtokosa a szobrászi gondolkodásnak, tud és mer a bronz nyelvén szólni. Földi Péter plasztikai alkotásai szerves részei egy nagyon sajátos, egyedi hangvételű és motívumkincsű művészi világnak. Szobrait talán - a szintén helyi, salgótarjáni szobrász - Szabó Tamás hasonlóan gondolatgazdag, letisztult szimbólum- és formavilágú műveivel, illetve a Budapesten élő és alkotó Szabó György és Balás Eszter hasonló jelképi erejű plasztikáival rokoníthatjuk. Bár a művek végleges bronzba öntésének ideje a 2001 és 2007 közötti időszakot öleli fel, maguk a gipszek az 1995 és 2000 közötti években keletkeztek, kiöntésüket a gondolat születése és megfogalmazása időszakában az anyagi háttér hiánya gátolta meg (akár egy kisplasztika bronzba öntése is rendkívül költséges). Motívum- és szimbólum világuk azonban mindenképpen Földi Péter 1980 és 2000 között keletkezett festményeihez köti ezeket az alkotásokat, melyeket értelmezhetjük az ezen időszakban művek lezárásaként is. A fenti idézet soraihoz csatlakozva, összegzésül elmondhatjuk, hogy Földi Péter szobrai - bár a harmonikusan megmunkált felületek, az összefogott formák révén látványként is esztétikusak, szemet gyönyörködtetők - valóban olyan művek, amelyek láttán azonnal tudjuk azonosítani alkotójukat, ugyanakkor olyan, az ősitől a modernig ívelő tartalmakat, gondolatokat jelenítenek meg, amelyekkel mi, művészetének élvezői is azonosulni tudunk. 5 H. Szilasi, 2005. 19. 110
