Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - K. Peák Ildikó: Földi Péter plasztikái
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI JLLmíZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. A szobrok elemzését egy pillanatra - okkal - megtörve, szeretnénk visszatérni Földi Péter piktúrájához. A művész 1999-ben fejezte be A Kocsis lánya című festményét. A képről a bevezetőben már néhány szóban szóltunk. A monumentális méretű alkotás tulajdonképpen szintén valamilyen módon a világ tengelyéről, az életet hordozó világfáról szól, hiszen a háromdimenziós kocsi formát a művész olyan módon „teríti ki” síkba, hogy egy, az égre törő formává változzon. A kocsi ilyen módon tulajdonképpen a rúdján (a törzs) áll, a tulajdonképpeni váz és a kerekek pedig egy fa ágaivá válnak. E fa alsó ágain ül keresztbetett lábakkal a Kocsis lánya, kezeit felhúzott térdein keresztezve. Figurája mintha az égbe, a mennybe emelkedne. Ezt a gondolatot erősíti a nőalak lábfejein látható stigma, a keresztre feszítés jele. A végtagok elhelyezkedése is a megfeszített Jézus ábrázolásaira utal. Talán nem véletlen, hogy a mű Mária szekere címmel is szerepelt már kiállításon, hiszen a festmény, bár a megszokott ikonográfiától eltérő eszközökkel él, de tartalmában a keresztény művészet Mária mennybemenetele képeire emlékeztet. A festménnyel szinte egy időben készítette el Földi Péter a téma plasztikai változatát, hasonló címmel. Bár a szobrászat formanyelve nyilvánvalóan megengedné a térben „helyesen”, három dimenzióban megjelenített kocsi ábrázolását, a művész ragaszkodott a „fölfelé kiterített” megjelenítéshez. Vajon, mi lehetett ennek az oka? A választ e két mű témájának szakrális jelentésében kell keresnünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy falun élő alkotó még a XX. század végén is láthat szekéren ülő asszonyokat, ez esetben azonban egyértelmű, hogy nem egy életképi helyzetről van szó. Hasonlóan az előbbiekben szemügyre vett, Sérült fészek című alkotáshoz, a tulajdonképpen posztamensként szolgáló szekérrúd, mely tartja a nőalakot (ugyanúgy, mint a festményen) az Égig érő fát szimbolizálja, melynek talaja továbbra is Földi Péter világjelképe. A plasztikán talán még szembetűnőbb, mint az olajképen, hogy a kocsi tengelyének és kerekeinek elrendezése nemcsak egy fa koronájára emlékeztetnek. A derékszögben kialakított formák tulajdonképpen egy korpusz körvonalait követik. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük a mű „égbe nyúló”, felmagasztosuló jellegét, e formáról eszünkbe juthat az „égi kocsi”, a Göncölszekér is. A hős égi kocsin való égbe ragadása egyébként számos mitoló104
