A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - RÉGÉSZET - Guba Szilvia: A pilinyi kultúra temetkezései Bercel-Sáfrányhegy II. lelőhelyen

NEOGRAD 2008 • A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXII. RÉGÉSZET A PILINYI KULTÚRA TEMETKEZÉSEI BERCEL-SÁFRÁNYHEGY II. LELŐHELYÉN GUBA SZILVIA Bevezetés A lelőhely a Nógrád megyei Bércei külterületén található, a Bérceit Galgagutával összekötő kövesúttól délre, a vele párhuzamosan futó földút mellett helyezkedik el. (1. kép) A lelőhely az itt előkerült kelta leletek által vált ismertté,

1 a Sáfrányhegyen később Patay Pál végzett kisebb ásatást.

2 A helyiek a szomszédos, a topográfiai térképeken Mogyorós-hegyként jelzett dombot is Sáfrányhegynek nevezik (2. kép), ezért a régészeti szakirodalomba az itt található bronzkori lelőhely is ezen a néven került be.

3 Az első, szántás után szórványként napvilágot látott későbronzkori sír anyaga 1974-ben a balassagyarmati Palóc Múzeum gyűjteményébe került.

4 Kemenczei T. összefoglaló munkájában Bércei lelőhelyként és pontosabb meghatározás nélkül e sír anyagára utal.

5 A területen Tárnoki Judit 1985-ben kisebb kutatást végzett (3. kép), mely során összesen 10 árkot nyitottak.

6 Az első árok egy 25x1,5 m nagyságú, K-Ny-i tájolású, melynek mindkét végéhez, az árokra merőlegesen egy-egy ca 28 m hosszúságú 1 A kelta leleteket Hunyady Ilona adta közre, a leletek azonban a II. világháborúban elkallódtak. (HUNYADY, 1944. 99.) 2 Patay Pál ásatásai során azonban későbronzkori emlékanyag is előkerült. (PATAY 1956. 97-98.) 3 A kelta lelőhelytől való megkülönböztetés céljából Tárnoki Judit a Sáfrányhegy II. elnevezést javasolta. 4 A leleteket egy akkori berceli lakos, Dobrocsi Ferenc vitte be a múzeumba. Egy évvel később a lelőhelyen egy bolygatott sírt tárt fel, melynek urnája ma is a tulajdonában van. A lelet közlésének lehetőségéért és az előkerülés körülményeinek dokumentálásáért köszönettel tartozom. 5 KEMENCZEI, 1984.97 6 Tárnoki Juditnak köszönöm a leletek közlésének lehetőségét és a feldolgozáshoz nyújtott hasznos tanácsait. A tanulmányt V. Szabó Gábor lektorálta (ELTE RI), munkáját ezúttal is köszönöm.