A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - RÉGÉSZET - Zandler Krisztián: - Nyíltszíni paleolit lelőhely Erdőtarcsa-Daróci hegyen

Északi tűzkő: szerves vagy szervetlen eredetű, különböző kristályszerkezetű kvarcváltozatok gyűjtőneve. Krétakori mészkőben, gumók, gömbök formájában fordul elő, nemes, szép, szürke-sárgás színű, élein kissé áttetsző, homogén nyersanyag. Tömör, kagylós törésű.

37 Karakteres, könnyen felismerhető, jó minőségű nyersanyag. Több típusát is megkülönböztethetjük, az északi tűzkő barnásszürke színű, homogén szerkezetű, vékony szilánkjai majdnem átlátszóak. Finom, vékony kéreg borítja. Felszínét régészeti környezetben gyakran borítja fehér patina, emiatt pontos származási helyük beazonosítása lehetetlen.

38 Nagy valószínűséggel Szilézia környékéről kerülhettek lelőhelyünkre (250-300 km). Egyéb: a makroszkopikusan nem meghatározható nyersanyagokat soroltuk ebbe a kategóriába. A leletanyag leírása:

39 A tipológiai és technológiai leírásokhoz Simán Katalin,

40 valamint Holló Zsolt és szerzőtársai

41 által javasolt szakkifejezéseket használtuk fel. Orrosvakaró: vaskos, magas gerincű szilánkon készült, talon nincs, a vakaráéit a szilánk disztális végének jobb sarkán alakították ki. Carenoid jellegű. Hidrokvarcit. (45)x26xl8 mm. (3. kép 4.) Pengevakaró: leválasztott magkőgerincen alakították ki, a bal élen használati retusnyom, a proximális vég sérült, a jobb élen szintén sérülés, illetve magkőpreparáció nyoma. Északi tűzkő. 44x22x11 mm. Szilánkvakaró: a jobb él részlegesen retusált, a vakaróélt megújították, a talon sima, az előlapon proximális irányból friss leválasztás negatívja. Hidrokvarcit. 32x26x8 mm. Szilánkvakaró: gyengén kidolgozott vakaróél, a talon sima. Hidrokvarcit, megégett. 26x26x7 mm. T. DOBOSI, 1978, 12-14. KOZIOWSKI-MESTER, 2003-2004, 115-117. A típus és nyersanyag meghatározásokban Markó András volt segítségemre. SIMÁN, 2000, 7-26. HOLLÓ et al, 2002, 98-104; 2004, 62-80.