A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Profán mítoszok - Fürjesi Csaba művészete

témája (Melankólia) (5. kép). Művei tele vannak közlésvággyal, néhol felkiáltással. Mint az eddigiekben utaltunk rá, minden nemzetnek vannak eredetlegendái, mítoszai. Ugyanígy megvan ez kisebb egységekben, családokban, de akár az egyénben is. Ezek a mítoszok a csoport közös emlékezetének egy fontos részét alkotják s az ősök tudását őrzik. A mézeskalács titkos receptje a családi legendák és hagyományok továbböröklődésének szimbóluma. Mely családnak ne lenne egy féltve őrzött receptje, vagy titka, melyet gonddal őriz és ad át nemzedékről nemzedékre. A 5. kép: Melankólia múlt üzenete című képén az emlékek (színeiben is) halványan felsejlő képeit a gondolat sebességével vágtázó, népmeséinkből jól ismert táltosparipa viszi a feledés homályába. De a felejtést Fürjesi nem engedi. Profán mítoszaival fenntartja önképének meghatározó, megélt vagy vágyott eseményeinek elemeit. Fürjesi tehát személyes mítoszrendszerrel foglalja össze a benne képpé váló karaktereket, emléklenyomatokat, élményfoszlányokat. Ezeket az elemeket szubjektív szempontok, egyéni nézetek szerint rendezi, azaz megélt élményalapra rakott mítoszok ezek. Vásznain igen nagy hangsúlyt kapnak a színek. Minden egyes szín egy-egy szimbólum. Fürjesi Csaba birtokában van az a titok, amellyel képes a meleg színek alkalmazásával képeinek drámaiságán finomítani. Mindettől a hatás nemhogy kisebb lenne, inkább tartósabb s ettől még elgondolkodtatóbbá válik a mű. Itt említem ismét a Melankólia című képet, mely meleg sárga színei ellenére mégis mélabú lengi be a szereplőket. Nem tudni, hogy a felül repkedő kis alak a baljós előjel szimbóluma vagy a vigaszé. A Hamis rokonság című művében az egyik szereplő kezében ott a kisördög, a másikban a feketemacska (boszorkány), a harmadik (középső) rokon arca pedig két domináns színből áll - utalva ennek kétszínűségére, vagyis középen állva, a két ellenfél közti démoni harc tehetetlen szereplője. Kezével is a tanácstalanságát fejezi ki. Műveinek szereplői tulajdonságokat, cselekvéseket szimbolizáló állatok és a karakterizált emberi alakok egy - egy tulajdonságot hordoznak. Pl.: Búcsú, Kár-öröm, Melankólia. Az Evolúció (ó.kép) című hatalmas méretű alkotásáról azonnal eszünkbe juthat Picasso Guernica című képe. Mindkét képen rengeteg állatmotívummal találkozunk, mindkettőn szorongató tér jön létre, de míg Picasso a háborúról és annak borzalmairól beszél, Fürjesi a születésről, a törzsfejlődésről, illetve arról, hogy mi lehet a következménye annak, ha az ember magát a teremtés koronájaként kikiáltva a természet ellen lép fel. Itt is, - csakúgy mint Fürjesi Csaba minden alkotásán - nagy