A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY - Kazareczki Noémi: Adalékok a Zubovics család történetéhez

Iskolába a váci kegyesrendiekhez járt, majd a Teresianum elvégzése után különféle háborús események szereplője. 1866-ban hadnagy, 1867-ben Garibaldi katonájaként harcolt, Mentánál meg is sebesült, s francia fogságba esett. 1869-ben emiatt büntetésben részesült, s mint közembert sorozták be újra, de pár hónapra rá ismét hadnagyi rangban volt. 1872-ben lépett ki a tényleges szolgálatból, és 1874-ig a kairói alkirály szolgálatában állt.

34 Akkor vált híressé igazán, amikor Egyiptomból hazatérve Caradoc nevű lovával váltás nélkül egyhuzamban Bécsből Párizsba lovagolt.

35 Ezt követően harcolt Spanyolországban, majd részt vett a török-orosz háborúban a törökök oldalán 1876-ban. 1878-ban Boszniában folytatta a katonáskodást, közben azért szakított időt arra is, hogy a szegedi 1879-es árvíz helyszínére mentőexpedíciót szervezzen. 1880-ban Albániában küzdött, 1883-1884-ben már főhadnagyi rangban a váci 6. huszárezred szabadságolt állományú tisztikarához tartozott. Még nagyobb hírnévre tett szert, amikor egy úszó készüléket talált fel, amellyel a jeges Dunát télvíz idején átúszta. Ez komp és tutaj párosításából álló szerkezet volt. Öt évi kutatás után 1882-ben újabb sikerben volt része, amikor feltalálta a szárazföldi torpedót, melyet nemcsak az osztrák-magyar hadsereg használt 1916ig, hanem Svájc, Svédország, Dánia, Japán, Kína, Szerbia is megvásárolt. 1887-ben már a váci laktanya gyakorlóterén oktatta találmánya használatát. (Sajnos egy példánya sem maradt fenn, így csak a korabeli leírásokból ismerhetjük.) Ezek a sikerek ismertté tették, és a sajtó is gyakran foglalkozott személyével. Ha valamivel előállt, véletlenül mindig volt ott egy újságíró is. 1890-ben bérbe vette a verőcei Migazzi-kastélyt, Schuster Konstantin váci püspöktől, istállókkal, szántókkal, erdővel együtt, évi 1340 Forintért. A kastélyban kis múzeumot is berendezett műtárgyaiból és trófeáiból. Ettől kezdve sorozatosan meghökkentő cselekedeteivel borzolta a környékbeliek kedélyét. Kertjét brazíliai vérebeivel, majmaival, aligátoraival és újságírókkal népesítette be. Az idejét továbbra is robbanószerek kikísérletezésével és afrikai vadászatokkal múlatta. Számtalan párbajkihívást intézett Hontban és Nógrádban, pedig a karddal nem tudott olyan jól bánni, mint a lóval. A váci üzletekbe is gyakorta lóháton rontott be, de az is előfordult, hogy nem a lépcsőn távozott, hanem az ablakon ugratott ki.

36 A fent leírtakból már kirajzolódhatott meghökkentő alakja, amelyet a korabeli beszámolók is megerősítenek: „...észre kellett őt venni mindenkinek, ha az utcán végigment."

37 Sokan féltek tőle, mert fellépése, habitusa ijesztő volt: „...mindig úgy beszélt, mintha valakit meg akarna ölni..., hangja puskaporos, dinamitos volt."

38 34 PALLAS L., XVI. kötet, 1894, 1184. 35 Vasárnapi Újság, 1874, XXI. Évf./48. sz. 36 CSUKOVITS, 1994, 65. 37 KRÚDY, 1987, 343. 38 U.o.