A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

KÖZLEMÉNYEK - TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY - Szirácsik Éva: „az Isten tudgya minémő változássok lehetnek" Bajthay István ismeretlen levelei Koháry Istvánhoz (1711-1713)

rád, Pest és Heves vármegyei uradalmak működtetésével volt megbízva. A provizor mindennapi tevékenysége során kapcsolatot tartott többek közt Kecskemét, Gyöngyös, Rimaszombat városok előjáróival és a szomszédos birtokosokkal. A kiterjedt uradalomhálózat azonban külön provizorátusokat hívott életre, az egyes körzetek közötti kapcsolattartásra utal, hogy Bajthay a Gömör vármegyei birtokokat irányító Draskovich Sámuellel is levelezett. Bajthay magával a földesúrral személyesen is találkozhatott, Csábrágba is utazhatott Koháry Istvánhoz különféle ügyek elintézése végett. Mint az uradalom képviselője, s vármegyei tisztségviselő több vármegye nemesi közgyűlésén is részt vett, az 1711. évi Nógrád vármegyei tisztújító közgyűlés házigazdája ura távollétében éppen ő lett Szécsényben. A közgyűléseken a többi egyházi és világi nemessel olykor szorosabb kapcsolatba került, sok szóbeszédet is hallott. Hont vármegye is hozzá küldte el a honti főispánhoz, Koháry Istvánhoz továbbítandó leveleit is. A levelek célja elsősorban a birtokok állapotáról való tájékoztatás volt. Beszámolt a Heves vármegyei birtok fegyverváltságának ügyéről, a kecskeméti birtokszerzésről, a Nógrád vármegyei uradalmak marhakereskedelméről, vetésről és dézsmaszedésről, a vendégek ellátásáról, s a birtokok bevételeiről egyaránt. Bepillantást nyerhetünk Koháry István rokonainak birtokügyeibe is. Leveleiből kiolvasható a hadi helyzet, de a sáska és patkány vonulása is és a pestis terjedése egyaránt. Különösen érdekes, hogy Koháry István kérésére Bajthay 1713-ban hírt adott arról a törökről, aki Eger 1687. évi ostromakor ellőtte Koháry jobb kezét, s aki megkeresztelkedve még negyedszázaddal az emlékezetes eset után is Egerben élt. Olvashatunk személyes jellegű tudósítást az 1711. július 27-én Szécsényben tartott vármegyei tisztújító gyűlésről is. A pletykák pedig értékes adalékokkal szolgálnak a korhangulat megismerésére. A források közlésénél a betűhűségre törekedtünk, hiszen így jól látható és követhető a levélíró stílusa, következtethetünk képzettségére, latintudására. A rövidítéseket zárójelben oldottuk fel. A lábjegyzetben főleg a helyek és személyek azonosítását végeztük el, míg a forrásközlés végén szótár található a latin szövegrészek fordításához.