A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - TERMÉSZETTUDOMÁNY - Hír János: Beszámoló a Pásztói Múzeum által szervezett 2008. évi őslénytani ásatások eredményeiről

M2. Kevéssé kopott szubadult példány. A fog elülső peremén a protocone egybefügg az anteroloph labiális ágával. A linguális ág nem fejlődött ki. A mesoloph középhosszú. M3. Kevéssé kopott, aduit példány. A fogkorona kontúrja lekerekített háromszög. Az egyetlen kiemelkedő kúp a paracone, a többiek egy szintre koptak. A protocone egybefügg az anteroloph labiális ágával. Hátrafelé a protocone és a hypocone között egy linguális cingulum is kifejlődött, mely lezárja a linguális sinust. A mesoloph hosszú és a paracone hátulsó bázisához fut. ml. Kevéssé kopott szubadult példány. Az antroconid egykúpú. Az anterolophid labiális ága az anteroconidtól a protoconid bázisáig fut. A linguális ág csak zománcduzzanat formájában fejlődött ki az anteroconid és a metaconid bázisa között. A rövid anterolophulid az anteroconid és a metaconid között fejlődött ki. A metaconid elülső sarkától zománcredő fut az anterolophulid labiális ágához. A protoconid hátulsó ága a metaconid bázisához fut. A mesolophid középhosszú és egy rövid ectomesolophid is kifejlődött. A hypoconid hátulsó kar közepes hosszúságú. m2. Közepesen kopott, aduit példány. A fogkorona kontúrja négyszögletes. Az anterolophid linguális ága rövid, a labiális ág a protoconid bázisához fut. A protoconid hátulsó ága és a mesolophid egy redővé egyesült, csak zománcgyűrű választja el őket. A hypoconid hátulsó kar kifejlődött. m3. Kopott, szubszenilis példány. A fogkorona kontúrja megnyúlt, lekerekített háromszög. A linguális anterolophulid jól fejlett. A protoconid hátulsó karja megnyúlt és posterolinguális irányban a linguális peremig kifut. A mesolophid csökevényes. Kommentár Az Enmyarion nem fogmorfológiája számos olyan archaikus jellegzetességet visel, melyek az oligocén korú hörcsögfélékre voltak jellemzőek. (Pl. anteroconid -metaconid kapcsolat, gyakori kettős redő -protoconid hátulsó kar + mesolophidaz alsó fogak centrális részén.) A kora miocénben legősibb képviselőik Anatóliából ismertek.

43 Európa középső és nyugati részén Eumyarion fajok az MN4 zónától vannak jelen. Bevándorlásuk egyidejűleg történt a Megacricetodon és Democricetodon hörcsögnemekkel. A középső miocénben az Eumyarion populációkra egy általános méretbeli növekedés volt jellemző, de ez nem volt egyenletes. A Kárpát -medencében a mátraszőlősi leletek a legnagyobb termetűek. A tőle fiatalabb felsőtárkányi

44 és E. cf. latior néven leírt rudabányai

45 leletanyagok kisebb méretűek. Nehezíti a nemen belüli evolúciós vonalak azonosítását a különösen erős morfológiai variabilitás. Az Eumyarion fajok környezeti preferenciáiról keveset tudunk. Feltételezhető, hogy csapadékos erdei környezetben éltek.

46 43 DE BRUIJN & SARAÇ, 1991 45 KRETZOI & FEJFAR, 2005 47 HÍR & KÓKAY, 2004 44 HÍR, 2003, 2006 a 46 KÄLIN, 1999