A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - TERMÉSZETTUDOMÁNY - Hír János: Beszámoló a Pásztói Múzeum által szervezett 2008. évi őslénytani ásatások eredményeiről

Kommentár A Spermophüinus nemzetség igen gyakori az eurázsiai miocén gerinces faunákban. A három faj egységes evolúciós vonalat képez. A középső miocénben a Spermophüinus bredai, míg a felső miocénben a Spermophüinus turolensis a jellemző. Fogmorfológiai változást nem mutatnak, csak az átlagos méretek alapján különíthetők el. A S. bredai magyarországi előfordulásai: Hasznos,

7 Mátraszőlős,

8 Sámsonháza,

9 Felsőtárkány -Felnémet 2/3, Felsőtárkány -Felnémet 2/7,

10 Felsőtárkány l,

11 Felsőtárkány 3/2.

12 A nagyobb termetű S. turolensis többek között Nógrád megyéből, az egyházasdengelegi késő miocén faunából is ismert.

13 A Spermophüinus fajok evolúciós sorának legkisebb termetű és legkorábbi tagja, a S. besanus a Kárpát -medencéből mindezidáig ismeretlen volt. Litke 2 az első előfordulása. Legközelebbi lelőhelye az alsó -ausztriai Mühlbach, ahol a tengeri ősmaradványokban gazdag korai bádeni korú Gaindorf Formációból írta le Gudrun Daxner-Höck,

14 aki szerint az itt gyűjtött gerinces leletanyag a szárazulati biokronológiai rendszer késői MN5 zónájába sorolható. Az ép és határozható leletekre alapozva a korábban feltárt Litke 1. lelőhely egy erősen kopott és töredékes sciurida lelete is Spermophüinus besanusként azonosítható. A S. besanus és S. bredai fajokról megalapozottan lehet feltételezni, hogy zárt erdei környezetben éltek, mivel általában azokban a faunákban gyakoriak, ahol a hajnalegerek, pelék és repülő mókusok szintén jelentős részarányban vannak jelen.

15 Család: Gliridae, THOMAS, 1897 Alcsalád: Dryomyinae DE BRUIJN,1967 Nem: Miodyromys KRETZOI, 1943 Miodyromys sp. 7 KORDOS, 1981 8 HÍR & KÓKAY, 2004 9 HÍR & MÉSZÁROS, 2002 10 HÍR, 2006 a 11 HÍR, 2001 12 HÍR, 2003 13 HÍR & MÉSZÁROS, 1995 14 DAXNER-HÖCK, 2003 15 VAN DAM & WELTJE, 1999