A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

melyet apró tuják és padok szegélyeznek, az építmény két oldalára pedig magasabb tűlevelűeket ültettek. A szakrális kisemlékek tisztelete, megóvásuk és karbantartásuk A szakrális kisemlékek kultúrtörténeti szempontból kapcsot képeznek jelen és múlt között. Dinamikusan és spontán módon jönnek létre, s ez a tendencia napjainkban is tovább folytatódik. A jelenség egyedisége éppen a hagyományban, spontaneitásban és az önkéntességben van. Minden ilyen objektum keletkezése önkéntes kezdeményezés, és nem kényszer hatására kierőszakolt döntés. Belső szükséglet és hit hatotta át a készíttetőket - egyéneket, családokat, vagy egyéb embercsoportokat. Sem politikai, sem gazdasági hatás nem volt képes felszámolni ezt a hagyományt, még ha negyven év politikai és ideológiai nyomása meg is koptatott számos keresztény vallási emléket. Az objektivitás kedvéért azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy már a szocializmus időszakában is egyes kiemelt szobrok és kápolnák rákerültek a kulturális emlékek listájára, mint rendkívüli művészeti és történeti értékkel bíró, szakmailag is dokumentált örökség. Néprajzi szempontból azonban kevés figyelmet szenteltek nekik. Más volt a helyzet az út menti keresztekkel, amelyek művészeti szempontból nem voltak értékesek. Az állíttató családok egynémelyike elköltözött lakhelyéről, illetőleg nem volt, aki folytassa a hagyományt. Egyesek az ateista világkép térhódítása miatt, esetleg az egész közösségi légkör nyomására a régimódiság, visszamaradottság, nyomor és szenvedés jelképeinek tulajdonították. Az 1989 utáni változások utat nyitottak új szakrális objektumok létesítésére és a régiek felújítására. A hívők számára sok esetben értékét veszítette a régi, az újaknál a modernebb, időállóbb anyagokat részesítik előnyben, melyek nem igényelnek gyakori karbantartást, ezért inkább elsődlegesen, az építésbe fektetnek nagyobb pénzösszeget. Az eredeti keresztek helyére is gyakran állítanak újakat. Példának felhozhatjuk a gácsi* „bánya feletti" keresztet, melyet egy régi fakereszt helyére állítottak, miután azt 1968-ban vandálok döntötték le a dombról a régi kőbánya bozóttal benőtt mélyedésébe. A márványlapon levő szöveg hirdeti: „ Na pocest' udalosti v nasej vlasti z prelomu rokov 1989 - 1990 venoval a urobil Jaroslav Kuvik" (Hazánkban az 1989-1990-es évek fordulóján történt események emlékére készítette és állíttatta Jaroslav Kuvik), gácsi* kőfaragó. További régi kereszteket újíttattak fel egyének és egyesületek (pl. a Szent Rózsafüzér Egyesület Ógácson* 2000-ben megjavíttatta a község központi kőkeresztjét). A felszentelt kis szakrális építmények kultuszhelyekké változtak, a helyi közösségek tagjai tisztelettel adóztak nekik, rajtuk keresztül pedig Istennek és az egyes szenteknek is. Azok az idősebb asszonyok, akik a virágokat gondozzák, a képoszlop vagy kereszt előtt meghajolnak, vagy imádkoznak. Hasonlóan van ez a körmenetek idején is, csak ilyenkor az imádságokat fennhangon mondják, s a jelenlévők együtt, hangosan imádkoznak. Az új vagy felújított objektumok felszentelése ünnepi keretek között zajlik, néha misével egybekötve. Az ilyen vallási ünnepségekről