A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY

torra. Egy év múltán ő lett az üzemvezető mérnök. "

7 Távozott a gyárból Blasch pénztárnok, Neumann tisztviselő, Nagy Árpád művezető, Varga Márton zománcozó mester, Tornai gondnok és a korábbi igazgató, Ehrlich Sándor.

8 Hulita ekkor maga köré mesterekből és előmunkásokból verbuvált új vezetést, a tisztviselőket maga képezte ki. A tisztességes munkát minden alkalmazottjától megkövetelte és elvárta munkásaitól az egyéni felelősségvállalást is. Nem tűrte az üzemben sem a szó szoros értelmében vett lopást, sem a naplopást. A változások nyomán fejlődésnek indult - korábban már felszámolás alatt lévő - gyárat 1916. december l-jén átvette a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Igazgatójává 1917-ben Hulita Vilmost nevezték ki, aki kihasználva a háborús konjunktúrát, fellendítette az üzemet. Nemsokára lehetővé vált a munkásellátás intézményesítése, sőt 1917. május l-jén a tisztviselők és mesterek megkapták első renumerációjukat is. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásakor családjával el kellett menekülnie, Fülekre csak 1919 júliusában tért vissza, amikorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege végleg elvonult. Hatalmas energiával kezdett bele az üzem újjászervezésébe, az elhurcolt vagonok ügyében erélyesen lépett fel. A gyáriparosok szövetségétől kapott összegből segélyt fizetett ki azoknak, akik jelentkeztek a gyárba, ezzel próbálta visszacsalogatni egykori bevált munkásait, akik közül azonban sokan tartottak esetleges megtorló intézkedéseitől. Az igazgató viszont visszatérésekor ezekkel a szavakkal lépett be a gyár kapuján: „A bosszú édes ugyan, de hagyjuk az Istenre." Az üzemben a termelés 1919. október 22-én indult meg újra. A munkások létszáma 1920 elejére 1.200 főre nőtt. Neki kezdtek a kolónia (üzemi lakótelep) kiépítésének a Béna-patak bal partján. A gyár megvásárolta a Brüll-féle vendéglőt (Dokupel vendéglő), a Vigadót újra bérbe vette a községtől, megalapította az ún. konzumot (üzemi boltot), pincéket bérelt. Az üzem azonban nemsokára csődközeli állapotba jutott. A távolkeleti exportot bonyolító Fernost társaság törölte a legyártott és előszámlázott 30 vagonnyi füleki zománcedény megrendelését, később a valuta stabilizáció hatott negatívan az üzem gazdálkodására. A Tria7 Füleki Vármúzeum gyűjteményében jelenleg az ún. Regisztrációs könyv 5/08 tétele - Lakatos László: A füleki gyárak múltja. 1900-1945. 7a és 3a. A kézirat szerzője a lapokat számozta - "A"val a számmal ellátott oldalt, "B"-vel a túloldalát jelzem. Lakatos szövegéből hivatkozás nélkül meríti az itt közölt adatokat Parti, 2007. 387-388. 8 1909-ben a gyárat a budapesti Erzsébetvárosi Bank vette meg, melynek vezére Ehrlich G. Gusztáv, várospolitikus, vas- majd szénnagykereskedő volt. Pártja - az Ehrlich-féle liberális párt - évtizedeken át irányította a főváros politikáját (http://mek.niif.hu/04000/04093/html/0224. html). Igazgatóvá Füleken fiát Ehrlich Sándort nevezték ki. Az eredetileg zománcedény gyártására berendezkedett üzemben vezetésük alatt kezdett 1911-ben öntöde és horganyozó műhely működni, majd 1912-ben elindították a kályhagyártást. A balkáni háborúk következtében azonban elvesztették piacaik jelentős részét, Ehrlich Sándor hozzá nem értése pedig az első világháború előtt majdnem csődbe juttatta a gyárat. U