A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Lengyel Ágnes: Fényképről „levarrt" viseletek - kortárs ünneplő öltözetek (Iliny)

a „szabadka", újonnan vett fekete selyemből varrott. Kerek gallérjára viszont egy régi ujjasról lebontott csipkét tettek. Elől patenttal záródik, gomboláspántja mellett csak két-két sor hajtás van, mert az idős asszonyoknak más díszítés nem illett. Bevarrott ujja is forhamentli nélküli. A szoknya elé kötött szakácska szintén régi fekete klott, az 1930-as évekből megmaradt anyagból készült, most vásárolt új pamutcsipkével. Alján két sor hajtás és két sor gyöngyház fonalas láncöltéses hímzés van. Kötője fekete selyemszalag. A zsebkendő méterben vásárolt „margitvarrásos" szegővel készült. Ezt a szegély-szalagot régen is méterben vásárolták, de horgolni is szoktak a zsebkendőre szegélyt. A zsebkendő az időseknek már nem volt „kitűzve", hanem a szakácska kötőjére „hátravették keresztbe" és oldalt kötötték meg. A rózsafüzér az életkorhoz illően sötét, „színjátszó" műanyagból van. Mátraverebély-Szentkúton vették, és bár csak múzeumi dokumentálás tárgyának szánták, a kegyhelyen ezt is megáldatták, „beszenteltették". A fej viselet „kettőskendő"-jének egyik darabja fekete alapon mintás „kázsmír", a fölé kötött másik, fekete selyem. A balassagyarmati piacon „parasztasszonyok"-tól vásárolták, 2008-ban. A kasmírkendő az 1970-1980-as évekből való, címkéje szerint lengyel termék. A harisnya barna, bordás gépi kötéssel készült, a combon gumi rögzíti, ez is piacon vásárolt. A karaktercipő az említett egri cipész (Katona Károly) munkája. A nógrádi falvakban zajló recens viselet-történeti jelenségek rendkívül figyelemreméltóak. Ezek sorában az ilinyi kortárs ünneplők dokumentálásakor szintén fontos jelenségeket figyelhettünk meg. A bemutatott, Ilinyben manapság hordott népviseleti öltözeteket szép kidolgozással, nagy gonddal, és azzal a törekvéssel készítették, hogy a réginek minél pontosabb másolatai legyenek. Megváltozott kulturális közegben élve azonban ezek már a tradicionális népviselettől eltérő funkciókat töltenek be. Ilinyben a viselet újra élesztése elsősorban a közösség tudatos öndefiníciós törekvéseit jelenti. A most varratott ruhák a régi öltözetet már elhagyott lakosok számára falujuk jövőképessé tételének, a hagyománykeresésnek, a helyi identitás demonstrálásának eszközei. A felújítás szorgalmazói iskolázottabb, értelmiségi (óvónő, alpolgármester) munkakörben tevékenykedők. Tehát nem paraszti, de közvetlenül nem is városi, hanem helyi a kezdeményezés. Ilinyben lakó, de már városhoz kötődő, ott tanuló és dolgozó viselőik sem ragaszkodnak szorosan a falusi életformához. A ruhák újra varrásakor abból indultak ki, ami emlékezettel elérhető, illetve amit a fénykép megörökített. Ugyanez figyelhető meg a korábban vizsgált falvak, Hollókő és Érsekvadkert esetében is.

19 A felújított öltözetek a kivetkőzés előtti állapotot képviselik, mai anyagokból elkészítve. A domináns funkció az identitás kifejezésén kívül az esztétikai lett, de az öltözetek még hagyományos jelentéstartalmakkal LENGYEL, 2007, 2008