A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Lengyel Ágnes: Fényképről „levarrt" viseletek - kortárs ünneplő öltözetek (Iliny)

A fejen viselt koszorú alapja drótra rádolgozott, fehér-zöld műanyag bokréták, ezüst és fehér gyöngyökkel. Ehhez rögzítettek hosszú, fehér, a szoknya aljáig leérő tüll anyagot, melyet speciális varrógéppel szegettek körbe. A tüllre elszórtan kis selyemvirágokat, gyöngyöket varrtak, visszahajtott részén és alján huroköltéses, virágmotívumos fehér kézi hímzés díszíti. Vékonyabb tüllt szerettek volna vásárolni, ami a hagyományos fátyolra jobban hasonlítana, de nem volt kapható. A régi fényképeken ennél valamivel magasabb, „tornyos" koszorú volt a menyasszonyon. Arannyal befújt rozmaring is díszítette, ebből a vőlegény kalapjára is tettek. A koszorút éjfélkor levették a menyasszony fejéről, és piros alapon színes mintázatú „kázsmír" kendővel kötötték be, amihez homlokkötő is tartozott. A homlokkötőt fehér vászoncsíkból alakították ki, szélére ezüstszínű flitter-sort és keskeny, gépi lyukhímzéses csipkeszegélyt varrtak. Megkötője fehér szalag. A menyecske gyermeke születéséig a piros kendőre egy fehér selyemkendőt kötött, ez volt a „kettős kendő". Amikor gyermeke megszületett, már csak színes kendőket hordhatott: világoskéket, rózsaszínt, krémszínűt. Ötven éves kora körül sötét színűeket vett fel, sötétkéket, zöldet, az idős asszonyok fekete színűt. A két kendő kényelmetlensége miatt a felújított, rekonstruált viseletben csak egy kendőt kötnek fel, azt sem ugyanúgy, mint régen, mert manapság nincs annyi hajuk, nincsen kontyuk, ami jobban megtartotta a kendőt. A vőlegény-öltözet a későbbi, polgáriasabb, kabátos változatot képviseli. A felsőt megpróbálták újravarrni, rekonstruálni, de ez nem sikerült megfelelően. A faluban viszont találtak még egy 1950-es években készült darabot, mely a Vörös Október Ruhagyár terméke. Ez egy 1998-ban elhunyt férfi esküvői kabátja (Tóth József, Iliny), ami az 1970-es évekig ünneplő ruhaként használatban volt. Ez lett volna halotti viselete is, de időközben testmérete megváltozott. A kabát fekete szövetből, műselyem béléssel, klasszikus, enyhén karcsúsított zakó-fazonnal készült. Elején duplasoros gombolás van, fekete műanyag gombokkal. A hozzá választott nadrág is régi, „priccses" szabással készült. Elöl gombos fazonú, kétoldalt zsebekkel, egyik oldalon még órazseb is van. Egyébként Balassagyarmaton működött egy férfiszabó, aki a boltban vásárolt egyenes szabású nadrágokat a paraszti ünneplőnek megfelelően átszabta „priccses" csizmanadrággá. A vőlegény-inghez ugyanolyan Szlovákiában vásárolt anyagot használtak fel, mint a fiúéhoz. Ez is magas, lehajtós gallérral készült, vállba varrott ujja mandzsettás, gomboláspántja mentén forhamentlikkel. Erre is kék színű gombokat tettek, hogy minél inkább hasonlítson a régire. Az öltözethez tartozó kalap fekete posztó. Beütött tetejű, keskeny karimájú, fejrésze körül fekete ripsz-szalaggal. 2008-ban vásárolták a hatvani piacon. Arannyal fújt rozmaring díszíti, ahogyan a menyasszonyi koszorút is. Ilyet csak a vőlegény viselhetett, fiatal legények muskátlit tűztek kalapjukra, az idősebbek nem viseltek semmilyen díszt. A vőlegénykalapra tűzött bokréta műanyag virágdísz, ugyanolyan, mint a menyasszony koszorújához vásárolt kellék. Piros selyem öltözetet a fiatal menyecskék viseltek, mostanság azok az asszonyok varratnak ilyet, akik a falubeli ünnepeken és a „Palóc Búcsú"-n a processziós