A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Lengyel Ágnes: Fényképről „levarrt" viseletek - kortárs ünneplő öltözetek (Iliny)

Az anyagokat Balassagyarmaton méteráru üzletekben és piacon vásárolták, a kiegészítőket (szalagok, gyöngyök) ugyanitt, illetve a megyén belül Szécsényben a Háziipari Szövetkezetnél, Salgótarjánban, illetve Budapestről szerezték be. A gyarmati hétfői „nagy piac"-ra szokott jönni harisnyaárus, akitől a hagyományos öltözetekhez illő bordás kötésű harisnyákat vásárolják, nemcsak az ilinyiek, de rimóciak, varsányiak, nógrádsipekiek is. Ugyanitt egy galgagutai asszony szintén rendszeresen árusít régi paraszti viseletdarabokat, azonban nem minden felel meg, a szoknyák például az ilinyieknek túl rövidek. A hatvani piacról jelenleg is beszerezhetőek bizonyos népviselethez illő kiegészítők, ruhadarabok. Itt kapható még hagyományos formájú férfikalap is. Búcsújáróhelyek némelyike még ma is őrzi tradicionális, vásári funkcióját. Mátraverebélybe, Máriabesnyőre megéri eljönni a régi viseletekkel foglalkozó árusoknak, mivel jelen van a falusi vevőkör. A manapság üzletben kapható új anyagokat kevésbé tartják megfelelőnek, nehezebb velük dolgozni, varráskor „szálazódik" az anyag. A színt, árnyalatot is sokszor nehéz megtalálni, különösen a „hófehér selyem" (műselyem) anyagot. Ha érkezik például Balassagyarmatra, „szétkapkodják" a környékbeli falvakban ilyenre van szükség leány-viselet, Máriás-lány ruha varrásához. A Palóc Múzeum gyűjteményébe készített leányruha kék színű műselyem, gyerekeknek, nagyobb lányoknak varrnak ilyet a falu ünnepeire. Rózsaszínt és pirosat adtak még ezen kívül régen a kislányokra. Az év hónapjain belüli első vasárnapokon viszont mindig fehérben mentek templomba. A világoskék színt még menyecskék is kedvelték, amíg „megillette" őket, azaz gyermekük születéséig. Az ősi ruhadarab, a pendely itt is megmaradt a rekonstruált öltözetek alapdarabjaként, akárcsak gyűjtésünk korábbi helyszínein, Hollókőben, vagy Érsekvadkerten. Az 1950-es évek végéig házilag szőtt kender- vagy „pamukos" vászonból varrták, most egyszerű gyolcsból készült. Oldalsó betoldással, „cikk"-kel szabták, a szoknyákat így jobban „széttartotta." Kislányra szívesen adtak „hosszú ing"-et is. Az újonnan vásárolt pendely egyszerű, bolti fehér gyolcsból készült. Alját keskeny, kisleányhoz illő „singellés", azaz gyári csipkeszegély díszíti. Hajtások szolgáltak a hossz szabályozására, ha nőtt a leány, akkor leengedték, de így varrták meg a Palóc Múzeum számára rekonstruált darabot is. „Négyszeles" és „ötszeles" alsószoknyákat vettek fel rá. A világoskék felsőszoknyához ma már csak kicsit fényesebb anyagot sikerült szerezni a régi „tükörselyem"-nél, „paplanselyem"-nél. Önmagában mintás az anyag, mintázatának neve: "csoportrózsa". A gallérba apró ráncokba szedett, levasalt szoknyán elöl hasíték van, alját két sor fehér szalag díszíti. A hozzáillő „bőingváll" a szoknyával megegyező anyag, de ujját fehér „zsorzsettselyem"-ből szabták, és nejlon csipke díszíti. Elöl nyitott, patentokkal záródik, gomboláspántja mellett itt is két-két sornyi nejloncsipke, mellette „kacsaszájra beszedett", továbbá „masnis", színes gyöngyökkel is díszített fehér szalag van. A nyakán lévő fehér csipke szintén nejlon, mellé rózsaszín, „beszedett" szalagból varrtak szegélyt. A díszítményeket fényképről másolták le, nem maradt a faluban eredeti ünnepi „bőingváll".