A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

egyesültek), török által összve apríttatott, ellenkezőleg forditá kantár-szárát (átpártolt az ellenséghez itt Bethlenhez a királytól), ide tsatolt föld abrosz, szerentsétlen döghalál (pestis). Gyakran alkalmazza a csel szó helyett a tsal szót, tsalt vetettek. Vagy: „nem tűrhetvén indulatjának zabolatját", a husziták háborúit pedig így nevezi: „zenebonás csehek".

80 A történelemre vonatkozóak: a régi történetet „már a megavult régiség sűrű fátyolával fedezett be". Sámson váráról: „ennek építetőjét s építése idejét is annyira eltakarák előlünk a századok". Majd amikor ugyanitt írja, hogy Buday ézsaiás aki a vár nevének eredetét kívánja megfejteni, adatokat keres, Mocsáry fogalmazásában „adatokat tapogatván" jut el a megoldáshoz.

81 A személyekre illesztett szép szavai: Bebek Ferenc: „az állhatatlan és többnyire ingadozó szerentsének sokféle viszontagságai között forgott." „Sok érdemekkel tündöklő Koháry família". Az összeesküvők elmenekültek „a Tisza felé szeljedtek el, magokkal vi vén mindnyájan a félelmet."

82 A harcok leírásánál: „éjtszakákon által halált harsogó hanggal durrogtak az ágyúk... vérpatakok folynának a bástyán le, melly bástya mai napig is Vér-bástyának neveztetik" (Divény ostroma). A Bécs alatt megvert törökök: „el is szeljesztetett". A hollókői vár leírásában: „Már most itten semmi bátorságos menedékhely nintsen, hanem tsak az elhányt maradványok látszanak." 1552-ben a török elfoglalta az összes nógrádi várat „és azokat egész dühösséggel hamu-dombokká változtatta".

83 Olykor hozzáfűzi saját bölcsességeit is. „Mert a mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy a szerentsés többnyire a szerentse által tétetik naggyá, de ha a szerentsétlen nagygyá lesz, az maga teszi magát naggyá!": Más helyen: „az egyet nem értés a legnagyobb erőt is elerőtleníti".

84 Ezek a bölcsességei olykor átvett gondolatok. Például itt egy Martialis epigrammát idéz a maga prózai átültetésében, s amelynek lényege: „a szenvedések között kétségbe esni, s az életet megvetni, tsak alatsony lelkek szokása." Egészen állambölcseleti mélységekig is eljut gondolataiban: „Akkor közelít az Ország a kívánt szerentsés állandósághoz, midőn a nagyok az alattok valók eránt kegyelemmel, s pártfogással viseltetnek, s az igaz érdemeket megesmérvén, meg is kívánják azokat jutalmazni, és jutalmaztatni." A tapasztalat mondhatta vele: „Szomorú eset az, ha a szóbeli ígéretek a tselekedettel meg nem egyeznek."

85 A bussai hős Tertsi Mihályt a győztes török is megdicsérte. „A hol még az ellenség is megesméri a virtust ellenségében, ott kitetsző mind a kettőben az érdem." De ezek is fontos gondolatok: „Az egyenetlenségből származott meg nem elégedés vajmi sok veszedelem konkolyát vetetette a Haza belsejébe... A régiségek minden igaz hazafitól tiszteletet érdemelnek." Elmélkedő hajlamának is teret ad: „Tudjuk közönségesen hosszas tapasztalásokból,, hogy a nagyoktól függ az alattvalóknak a gyámolitatása, szerentséjek és minden földi előmentek, viszont a nagyok és a hatalmasok is tsak akkor szerentsések, a midőn lefele M. 3/245, 3/243, 3/92 M. 3/21, 3/252 M. 3/34, 3/49, 3/205 M. 3/61, 3/84, 3/210, 3/211 M. 3/53, 3/59 M. 3/75, 3/81, 3/100