A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Milák Béla: A vasútépítés hőskora Nógrádban

vizslási, valamint Zagyván, Pálfalván és Szőrösi-pusztán lévő telepek, melyekre bányászati jog volt, összesen 11.800 holdra kiterjedően.

45 A bányákat 1861. június 1-én vette át a társaság. Mesés haszonra számíthattak, hiszen a kőszénmennyiség a számítások szerint szinte kimeríthetelen volt, a kiaknázás könnyű és ami a legfontosabb, hogy a napszám is olcsó volt a nógrádi szénmedencében. Az öttagú igazgatóság - melynek elnöke báró Prónay Albert, tagjai Brellich János, Kohen Jakab, Havas József, Dumtcsa Ignác és Nyíri József voltak - nagy lendülettel állt munkába 46 A központot Salgótarjánban jelölték ki, mivel ez volt a bányakörnyék közepe és országút mellett feküdt. Salgótarján jövőjét ez az igazgatósági határozat döntötte el. Ez a vállalkozás már a magyar és az osztrák nagytőke vállalkozása volt. Szépen tükrözte ezt a felügyelő bizottság összetétele. A befektetett pénzük fölötti felügyeletet már nem közvetlenül a nagybirtokosok, hanem a magyar és osztrák kereskedelmi tőke képviselői gyakorolták.

47 A nagyüzemi bányászat megindulásával egyidőben nem oldódott meg a legnagyobb probléma, a szállítás kérdése. Az Ipoly-Sajó-völgyi vasút agonizációja után a részvénytársaság újra felvetette a már egyszer elvetett lóvasút megépítésének a gondolatát. Zemlinszky Rezső, a bányatársaság akkori mérnöke tanácsára azonban a jobban kifizetődő gőzvasút mellett foglaltak állást. Mivel a vasútépítésre pénzük nem lévén, az igazgatóság nagystílű hazárd manipulációba kezdett, aminek a célja az volt, hogy minél több újabb részvényeseket szerezzenek. Közben, 1862 május 6-án a társaság megkapta az előmunkálati engedélyt.

48 Nem sokkal később, 1863. január 19-én megkapták az uralkodói engedélyt a vasútépítésre és a társaság a es. kir. szabadalmazott Pest-Losonc-Besztercebányai Vasúttársaság és a Szent István Kőszénbánya Rt. nevet vette föl.

49 Sikerüket Brellichék talán annak is köszönhették, hogy időközben sikerült megnyerni tervüknek Coburg-Gothai Ágost pártfogását, aki már 1857-ben az Ipoly-Sajó-völgyi vasutat is pártfogolta. Ekkor került a képbe gróf Forgách Antal kancellár is.

50 Ezek után elmondhatjuk, hogy a pest-losonci vasút engedményirata és a vasúti vállalat megalakulása gyorsan tető alá került.

51 Pár mondat erejéig vissza kell térnünk 1861-be. Ekkortól számíthatjuk ugyanis a Pest-Losonci és a Tiszai Vasút szembenállásának a kezdetét. A Tiszai Vasútnak ugyanis koncessziója volt a Pest-Miskolc közötti vonal kiépítésére. Andrássy György, a vasúttársaság elnöke nem kötött egyezséget a pest-losonci vasúttal.

52 Ennek több oka is lehetett, az egyik, hogy vasútjuk a gömöri területeket kötötte volna össze a fővárossal és bizonyos helyeken párhuzamos lett volna a konkurens vasúttársaság vonalával. A másik feltételezésem szerint a szakmai és a gazdasági féltékenység, valamint a bizalmatlanság leNógrád megye 50. Nógrád megye 50. Tagjai: Ellenberger Henrik, Fluck Ede, Galgóczi Károly, Ganz Ábrahám, Geschwind Mihály, Jankó Vince, Kohen Jakab, Madarász Jónás Ede, Mórocz István, Návay Gyula, Neumann József, Perilles Ignác, Tarczalovics Antal, Vodianer Béla (Nógrád megye 50.) CSÁRÁDI 272. Nógrád megye 50., Nógrád vármegye 227. Meg kell említeni további, koncessziót kérők nevét is: gróf Forgách József, báró Sina Simon, gróf, Czebrián Ferenc, báró Podmaniczky Hermann és a néhai Gyürki Pál örökösei (POGÁNY Mária 105.) SZVIRCSEK Ferenc 62. SZVIRCSEK Ferenc 61.