A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Szirácsik Éva A személyes kapcsolatok hatása a Rákóczi-kori Nógrád vármegye hivatalos ügyintézésére

viselt, míg a fia, István Darvas Ferenc vicecommissariusává vált. 5 A Nógrád vármegyei származású tisztségviselők közötti meglehetősen szövevényes rokoni kapcsolatok e korántsem teljes ismertetés alapján is kitűnik. Természetesen ezek a rokoni kapcsolatok nem minden esetben lettek felhasználva a különféle hivatalos teendők ellátása során, az ügyintézés hivatalos útját is bejárták az érintettek. Bene Pál 1705-ben nem nógrádi származású rokonaihoz fordult, hanem Török András nógrádi alispánnak írt levelet arról, hogy nem ismeri Nógrád vármegye tagjait, ezért kérte az alispánt, távolléte esetén a másodalispánt vagy a szolgabírót, hogy a fejedelmi parancsnak eleget téve válasszon ki dézsmásnak alkalmas személyeket, s neveiket küldje el hozzá.

26 Mindez jelzi, hogy a hivatalos ügyintézés nem csupán a rokoni-ismerősi kapcsolatokon alapult. III. Az ügyintézés személyi tényezői Noha a vármegyei ügyintézést nem kizárólag személyes jellegű kapcsolatokra épült, nem zárhatjuk ki azok szerepét és jelentőségét sem, amit a fennmaradt iratok igazolni látszanak. III. a. A vármegyei tisztségviselők és a lakosság kapcsolatai A vármegye tisztségviselői és az irányításuk alatt lévők kapcsolatáról nagyon kevés információnk maradt, ami a szóbeliséggel állhat összefüggésben. A vármegyei tisztségviselők és a lakosság személyes találkozásai során létrejövő reakciókat és kölcsönhatásokat nem vetették papírra, a tisztviselők a tapasztalataikat, sikereiket és kudarcaikat legföljebb szóban oszthatták meg a hozzájuk földrajzilag is közel álló társaikkal. Mindezek miatt a személyes kapcsolatok vizsgálatára vonatkozó forrásokkal alig rendelkezünk. Kivételszámba megy azonban két 1704-ben keletkezett beszámoló, amely a vármegye seregének két kapitányától származik. Gyürky Ferenc, a vármegye gyalogságának kapitánya a vármegye alispánjának, „édes vice ispány uram"-nak beszámolt arról, hogy a Nógrád vármegyei parancsnak megfelelően igyekezett a nemeseket táborba vonulásra ösztönözni és utasítani, de azok a saját érdekeiket figyelembe véve nem tettek eleget a vármegyei parancsnak, vagy akik a mustra idején megjelentek, más vármegye zászlai alá álltak. Akkortájt egyébként a kiskürtösi, ebecki, kékkőalji nemeseket próbálta meggyőzni. Gyürky kérte a vármegyét, hogy találjon módot a nemesek táborba küldésére, mert rossz példát mutattak. Hivatkozott Bene György szolgabíróra, aki maga is tanúsíthatta volna, hogy a losonci és a környékbeli „szeginy leginyek" a nemesekre hivatkozva nem akartak fegyvert fogni.

27 Mindez mutatja, hogy a tisztviselők helyismerete, ismeretsége olykor kevésnek bizonyult a hivatalos ügyintézés előmozdítása során. Heckenast: Uaz. 55., 107-108., 212-213., 231., 351-352. NML XTV-3. C-5/6. 55. Bene Pál levele Török András nógrádi alispánnak a dézsmások kijelölése és a számadás ügyében (Bátorfalu, 1705. június 4.) NML XTV-3. C-5/5. 234-235. Gyürky Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a nemesek táborba vonulásáról és a tábori szekerekről (Kürtös, 1704. november 9.)