A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

a feleségére, riválisként egy szűcsöt gyanítva, s istentelenül káromolta, be is idézték a törvényszékre, de ő elbújt, megtalálták, bevitték. Hiába mondta, hogy nem az Istent hanem a kántort szidta, halálra ítélték. Itt írja a házasságról a szép szavakat. „A jó házasság a legfőbb világi szerentséhez tartozik; úgy valamint ellenben nagy és szokszor meg sem győzhető szerentsétlenségek közé tartozandónak lenni tartjuk a rossz házasságot. Áltálján fogva pedig a házasságot egy üveghez bátran hasonlíthatjuk, mert ha az üveg egyszer eltörik, öszve lehet ugyan ragasztani, de az olly egész, mint amilyen az előtt volt, soha többé nem lesz." A legnagyobb baj a konkoly, az „egymást féltés", azaz a túlzásba vitt féltékenység.

102 Mindezeken felül apró színes híreket is közöl, bizonyára miden adatot fontosnak tartott. „Egy igen is ritka és nagy emlékezettel bíró, Blaskó Pál nevezetű paraszt ember ezen faluban" - írja Garábról. Mintegy felkiált Málnapataka leírásánál: „Melly nagy különbség ez az élet módjában egy Vármegyét tekintve! Itten bővelkednek a lakosok fával és eleséggel, az alsóbb részek lakosai pedig szalma mellett melegesznek..., ellenben ezek bővelkednek őszi terméssel és borral." Mátranovákon ismert egy Bozó Istvánt, aki a közeli titokzatos Tsertó hirtelen duzzadását tapasztalta s úgy megijedt „hogy sietséggel haza szaladt s nagy betegségbe esett, úgyhogy meg is kopaszodott, fellábadozott ugyan, de a midőn ezeknek írója vele akart volna beszélleni, már akkor meghalt."

103 Felsőesztergályban a régi templomban sok jeles régi irományokat őriztek de átvitték az alsó templomba, de „a régi irományokat a mostoha időnek viszontagságai, veszedelmei megemésztették és semmivé tették." Karancskeszinél megjegyzi, mert érdekes, hogy élt ott egy Bocsó Bálás nevű gazda-ember, aki „életének 115. esztendejében nevezetesen július 3-dik napján 1779. eszt. A guta ütés által halt meg." Ez biztos igaz, mert ő maga is ismer még két gazdát, akik ismerték ezt a matuzsálemet „ki nagy szakált hordott." Azt írja, hogy a szécsényi csatában elesett Balassa János és Busies János és három ezer magyar katona-egy krónika szerint 1567-ben. A lábjegyzetben hozzá teszi: „Ezek itten a Sz. György hegyén temettetek el, melly hely mintegy 40 eszt. Előtt felásatott kintstalálás reménysége alatt, némelly kivántsi emberek által, a kik azomban embertsontnál egyebet nem találtak."

104 Somoskő váránál leírja a hatszögletű bazalt követ amelyből a vár épült, s hozzá teszi: „Azon hoszszas kőnek Basalt a neve. Az igaz tudományok barátja, gróf Forgách Jósef, próbát tétetett azon kővel, melly a mint magam is láttam, kimetszettetvén, s palléroztatván, olly szép és fényes lett, hogy bátran gyűrűbe lehet foglalni". Egy Bél Mátyástól átvett történetet említ, amely szerint 1742-ben egy bujáki zsidó tetemes pénzt küldött egy megbízottja által a szomszéd faluba, de némely bujákiak ezt megtudták, lest vetettek, az embert megölték s a bujáki kútba dobták. Kitudódott, a bűnösöket elfogták, nekik kellett kihúzniuk a hullát, majd mindet kivégezték.

105 M. 1/159, 3/249, 1/355 M. 1/162, 1/179, 1/183 M. 1/331, 1/238, 3/157 M. 3/229, 3/242