A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

KIÁLLÍTÁS - RENDEZVÉNY - Tóth Zsuzsanna: Társadalmi integrációt segítő foglalkozások a Palóc Múzeumban

Az összejövetel során lehetőség volt egymás segítésére, kötetlen beszélgetésre. A közös munkavégzés feloldotta a kezdeti gátlásokat, megindult a diskurálás. A speciális iskola diákjainak többsége barátságos volt, szinte azonnal birtokba vették a terepet, otthonosan érezték magukat. A gimnazisták eleinte félénkebbek voltak. A két órás foglalkozás második felében már önfeledten kacagtak a mókás figurákon, amelyek az ügyes kezek alól kikerültek. Nagy sikert aratott három fiatalember, akik olyan remek kézügyességgel rendelkeztek, hogy szinte mesterműveket alkottak. Az első foglalkozás nemcsak a gyermekeknek, hanem az őket kísérő pedagógusoknak, sőt a vidám hangulatú munkában bekapcsolódó néhány múzeumi kollégának is emlékezetes nap volt. „Luca, Luca kitty, kotty..." Luca napi mesedélután A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozás december 13-án volt. A magyar néphagyomány szerint ezen a napon kezdték el készíteni a „Luca-székét", amelynek egy példánya néprajzi állandó kiállításunk jelesnapi szokásait bemutató vitrinjében látható. A hangulatos mesedélután bevezetője egy népi történet a Luca székéről; a szék készítéséről, funkciójáról szól. A mesélő, Bartus Józsefné, Teri néni, a lányát is elhozta segítőnek, ha ő elfáradna a „sok beszédben". Mindketten terényi népviseletben, ízes tájszólással sorjázták egymás után a meséket, amelyeket Teri néni a szüleitől hallott. Közben azokat a saját élményeiket is felelevenítették, amelyek az idős néni gyermekkorában még elevenen éltek vidékünkön. A mesék, mondák témája kapcsolódott a Lucanaphoz, Mikuláshoz, és a közelgő Karácsonyhoz is. A két néni időnként dalra fakadt, és karácsonyi énekeket énekeltek szép, erőteljes hangon. A mesélés beszélgetésbe torkollott; ki mit hallott már a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szokásokról. Egy Kitti nevű kislány mesemondó versenyen indult iskolájukban, és felajánlotta, hogy szívesen elmondja ez alkalommal is az általa ismert népmesét. A ragyogó arcú, talpraesett mesélő nagy tapsot kapott a hallgatóságtól. Mesehallgatás közben a szorgos kezek mézeskalács figurákat díszítettek porcukorral kikevert tojásfehérjével. A különböző formákat (csillag, fenyőfa, virág, szív, kör) már előzetesen kisütöttük, a díszítést mindenki minta alapján, vagy saját ötleteire támaszodva készítette el. A fenyőfadíszek egy részével a foglalkozás végén feldíszítettünk egy borókafenyőt (a hagyományos népi kultúrában ezt alkalmazták a napjainkban közismert fenyőfa helyett). Maradt elég mézeskalács figura a gyerekeknek hazavitelre, hogy családtagjaikat, barátaikat is megajándékozzák. A közösséget áthatotta a családias légkör, a karácsonyvárás kellemes hangulata, az ajándékozás öröme.