A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja

Gaál István a vágója is volt a filmnek. A vágásról így nyilatkozott: „...a vágás problémájával együtt kell élni, együtt kell aludni (...) Itt van például Gabinak az eltűnése. Mit akartam itt? Azt, hogy a nézőt lelkiismeret-furdalásra kényszerítsem, mégpedig azáltal, hogy az elejétől kezdve látja a fiatalok vidám kis csoportját, akik mókásak, kedvesek, majd hirtelen beáll a halál, és nem tudja (mármint a néző), hogy melyikük tűnt el a vízben, pedig mindegyikük ott hancúrozott a szeme előtt. (Tehát nem árultam, nem árulhattam el, ki lesz az, aki majd eltűnik). Ugyanakkor, ha valaki már tudatosan, ezt keresve nézné meg a Sodrásbant, akkor megtapasztalná, hogy a keresett-elfelejtett arc az expozíciótól kezdve, míg el nem tűnik, tizenegyszer (II) bukkant fel a filmben. Tehát tizenegyszer vágtam be a filmbe ezt a figurát - s csak ennek a vágása tartott három napig. Időről időre mindig új emberekkel nézettem meg a filmet, s kérdezgettem: emlékszik-e az eltűnt fiúra? S amikor már két ember azt mondta, hogy nem emlékszik, akkor már éreztem, hogy nyert ügyem van. Talán ez is magyarázza, hogy miért nem tudtam a vágói munkát másra bízni. "

u Amikor kezembe vehettem a Sodrásban forgatókönyvét, Gaál István példányában Huszárik Zoltán rajza mellett egy Alfred Tennyson idézet is állt. „Része lettem mindannak, ami ért/ de minden tapasztalás látókörén túl/ott tündöklik a be nem járt világ/ s szegélye úgy fut, ahogy üldözöm. " A kérdésemre, hogy talán akkoriban ez volt az ars poétikája, Gaál István így felelt: „Húszéves voltam, amikor ezt olvastam, harminc, amikor ebbe a forgatókönyvbe beírtam, és még a mai napig is ez a hitvallásom!" 1963 december végén elkészült a Sodrásban. Akkoriban járt Magyarországon Henri Langlois, a párizsi filmarchívum alapítója és igazgatója, és „még meleg volt a kópia", amikor kivitte Franciaországba, ahol a film világpremierje volt. A film osztatlan elismerést kapott. Később, 1965-ben Karlovy Varyban a Fesztivál fődíját, a Pesarói Filmfesztiválon a fiatal kritikusok díját, illetve a Magyar Filmkritikusoktól a legjobb rendezés és a legjobb operatőr díját vihette el a Sodrásban. Ugyancsak 1965-ben a Sight and Sound angol szakfolyóirat értékelte az előző év legjelentősebb filmjeit. Nyolc jeles kritikus huszonhét filmet tartott kiválónak, sorrendben Luis Bunuel: Egy szobalány naplója, Pier Paolo Pasolini: Máté evangéliuma, Milos Formán: Fekete Péter, Joseph Losey: A királyért és a hazáért, és ötödikként Gaál István: Sodrásban című filmjét.

12 A Filmcritica című olasz szaklap is a világ tíz legjobb filmjei közé sorolta a Sodrásbant, olyan nevek között, mint Truffaut, Godard, Kazan, Dreyer, Pasolini, stb. Pasolini külön cikket írt, melyben Bunuel és Gaál filmjét a világ legjobb filmjei közé helyezi.

13 Kőhalmi Ferenc, a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának egykori vezetője nagyon fontos dolgot emel ki Shah Timor filmjében a Sodrásbannal kapcsolatban: „Döbbenten olvastam olyan tanulmányokat és megjegyzéseket, hogyan kapcsolódik, kötődik ez a film, vagy hogyan fejezi ki azokat a hatásokat, amelyeket a később létrejött, Pörös Géza: Gazdag pillanatok, Beszélgetés Gaál Istvánnal, Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Videótára, 1993 11 Részlet a Gaál Istvánnal készült interjúból, 2006. május 22-én. 12 Nemeskürty István beszélt erről a vele készített interjúban, melyet Shah Timor készített 2006. október 9-én 13 Nemeskürty István: Előszó Gaál István filmtárlatához In: Gaál István; Műcsarnok, 1990; p. 3.