A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - K. Peák Ildikó: Louis Gaulois emlékére (Gulácsy Lajosról)

tér sárgájába, rejtélyes talánnyá válik. Valóságosabbnak tűnik az Olvasó leány című ceruzarajz, melyen a fitos orrú, franciás nőalak néhány vonással jellemzett arca elmélyültségről tanúskodik (mindkét mű a Nógrádi Történeti Múzeum Képtárában látható). A csetlő-botló, játékos rokokó jelenetekhez köthetők Gulácsy Lajos na'conxypani jeleneteket, meséket megörökítő, festményei, rajzai, melyeken gavallérok legyeskednek a hölgyek körül, őrült házmesterek és feltalálók menekülnek a sötét házakban, különös szörnyetegek elől, az utcákon ezernyi furcsa emberke szaladgál. Bár címük szerint valós olaszországi utcaképeket látunk a Nógrádi Történeti Múzeum Képtárában, ezek az utcarészletek inkább Na' Conxypanban találhatók, túlzottan sejtelmesek, földöntúliak ahhoz, hogy konkrét valóságot ábrázoljanak. Az előtérben settenkedő a szó átvitt és valóságos értelmében sötét alakok pedig sokkal inkább emlékeztetnek Gulácsy egyik mesehősére, dr. Huttertonra, a feltalálóra, mint jóravaló járókelőre. Hasonlítsuk csak össze ezeket a figurákat Gulácsy jellemző soraival: „De most bemutatom a ház legérdekesebb alakját, Hutterton doktor urat, ki örökké vegytani laboratóriumában van elfoglalva, s ha néha-néha kijön, sötét kabátjába burkolózik, és kopasz fejére mélyen behúzza a kalapot, szürke kénes fényt árasztó szemei ijesztőn ragyognak ki a kalap karimája alól ha jön, már messziről kikerülik, mert erős magnetikus sugarakat lövell magából, mely a hozzá közel menőket megzsibbasztja és tovalöki. - így tartja távol magától a tolakodókat. Praktikus ember. "

7 E baljós pasztellképek már előrevetítik Gulácsy Lajos utolsó, sötét korszakát. Beszéltünk a korábbiakban arról, hogy az eredendően labilis, extravagáns viselkedésű, folyamatosan az elmúlt korokba menekülő, a tökéletes szépséget és művészetet kereső művész elméje az I. világháború kitörésével egy időben, a világégéssel párhuzamosan egyre inkább elborult. Ennek a folyamatnak csírája már benne rejlett az önmaga köré épített különös na' conxypani életképekben, mesékben és horrortörténetekben. Beszéltünk arról is, hogy 1914 után művészi munkássága már csak néhány évre korlátozódott, 1921-ben elmegyógyintézetbeli látogatói sem tudták rábírni arra, hogy rajzoljon és a saját műveiről készült fotókat sem ismerte fel. Ebben a rövidre szabott alkotói időszakban a skizofrénia különös és szembeötlő változásokat hozott létre egy olyan művész munkásságában, aki ezidáig az eszményi szépséget tekintette mindenekfölött fontosnak. Gulácsy számos korábbi rokokó képét átfestette ekkor, a bájos jeleneteket, figurákat víziószerű lények, moszatszerű formák lepték el. Különös módon, ezek a képek - s a néhány, ebben az időben született új rajz és festmény - rendkívül modernek lettek, hordozva a kor legújabb stílusirányzatainak, a futurizmusnak és az expresszionizmusnak jegyeit s hazai előhírnökeivé valtak a szürrealizmusnak. Maradtak fenn kubisztikus, a motívumot mértani formákká egyszerűsítő rajzai és közösen állított ki Kassák aktivista követőivel. Ennek az utolsó időszaknak egyik legjellemzőbb alkotása a Nógrádi Történeti Múzeum Képtárában látható Kompozíció című festménye. Mint annyi korábbi képén Gulácsynak, itt is emberpárt, sötét ruhás férfit és fehér ruhás nőalakot láthatunk. A reneszánsz szépség, nyugalom, az eszményített olasz táj helyett azonban ezen a festményen minden bizonytalan, cseppfolyóssá vált. Nincs szilárd talaj, az alakok mintha egy mocsár felszínén lebegnének, a háttérben felsejlő arc szorongást, még inkább rettegést fejez ki. A nyomasztó, bizonytalan környezetben a két figura mintha egymásba kapasz7 Lásd az 1. sz. jegyzetet, 89. oldal 8 Lásd az 1. sz. jegyzetet, 48 - 49. oldal