A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Lengyel Ágnes: Érsekvadkertiek a „Palóc Búcsú"-n - Ünnepi viseletek napjainkban

gozott, növénylermesztésben. 1985-ben kullancscsípés miatt hosszú időre beteg lett, majd takarítónőként dolgozott. 1989 óta nyugdíjas, a ház körüli teendőket végzi és varrást vállal. Saját öltözeteit mindig maga készítette, ahogyan azt nagymamájától, édesanyjától és anyósától tanulta, így kislánykorától folyamatosan foglalkozik viseletek varrásával. Hamar rábízták a hímzés mellett a varrógépen való egyszerűbb munkákat, ágynemútörülközőszegést. Leány- és fiatalasszony korában készen semmit nem vásároltak boltból, csak az anyagokat. Viseletén élete során nem változtatott, csak a korának nem megfelelő színeket hagyta el. Amikor elutazott a faluból, akkor is ezt hordta: „Fiatalon jó voltam így, öregnek meg még inkább." Jelenleg meglévő ruháinak egy részét 8. kép. Urbán Istvánné, szekrényben tárolt nagyanyjától (Nagy Istvánné Boda Verona ruhakészletével, Érsekvadkert, 2008. január 9. 1885-1972), édesanyjától (Koza Józsefné A szerző felvétele Nagy Erzsébet 1921-1990) és anyósától (Urbán Istvánné Csernák Mária 1916-1999) örökölte, és leány korában is sok mindent megvarrtak. Gazdag ruhakészletéből 1962ben használaton kívüli darabokat adott el - köztük három menyecske-főkötőt - a Palóc Múzeumnak.

14 Nagyanyjától a „nagyon fekete" ruhákat örökölte, hiszen az akkori szokásnak megfelelően ő már 30-35 éves korától legfeljebb sötétkék holmikat viselt. A tarkább ruhákat ez a korosztály átadta leányainak, de akinek nem volt lánya, „az is letette a színeset", nem illett ettől az életkortól világosban járni. Ezek az örökölt fekete ruhák megvannak, de csak évente egyszer-egyszer hordja, mert leginkább sötétkéket visel. Ruhakészlete minden ünnepre és gyász alkalomra biztosít megfelelő öltözetet, a hagyományos rendnek megfelelően. (8. kép) Például az adventi vasárnapokon kék, zöld, barna vagy fekete alapon színes virágos „kázsmír" szoknyákat és hozzávaló felsőket vesz fel. Karácsonykor a legünnepibb és színben korának is megfelelő „borszín brokár" (vörösesbarna brokát) ruhát, Újévkor kék, Vízkeresztkor pedig zöld „brokár"-t. E három egymás utáni ünnepen a vastag selyemkendők is másfélék: fekete alapon rózsaszín, világoskék és sötétkék virágosak következnek egymásután. Farsang vasárnapjain a kendő a selyemnél kevésbé ünnepélyes „brokár", a ruha pedig „kázsmír" anyagú. Nagyböjtben a vasárnapi templomba menő ruhák teljesen feketék, de az anyagok változatosak. Első vasárnapon - mint minden hónap első vasárnapján - az ünnepélyesebb „félbrokár", nagypénteken a legegyszerűbb fekete szövet a kendő. Közvasárnapokon delin, fiókon, kasmír anyagú ruhákat hordtak. Húsvétkor, Pünkösdkor és a „Kálvária búcsú" (szept. 14.) idején Urbánné életkorára hivatkozva ma ugyanazt viseli, mint Karácsonykor. (9. kép) Fiatalon ezeken az ünnepeken pirosat, rózsaszínt, „ciklámenszínt" vagy „meggyszínt" hordott, és Zólyomi József gyűjtése PM 62. 12. 1 - 62. 12. 8. tételszámokon.