A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Lengyel Ágnes: Érsekvadkertiek a „Palóc Búcsú"-n - Ünnepi viseletek napjainkban

lágháború előtt még vándorárusok is csináltak itt kirakodóvásárokat, és a zsidóüldözésekig, körülbelül 1942-ig, helyi zsidó kereskedők

3 árultak méterárut, vállkendőt, egyéb szükséges holmit. A balassagyarmati vásárokon tökötökhöz való szalagokat, Csehszlovákiából az ünneplő vastag selyemkendőket, „ternókendő"-ket, szoknya-anyagokat, „brokárok"-at (brokát), „szőrszoknyára" (gyapjú) valókat szereztek be. A faluban varrónők és csizmadiák is dolgoztak.

4 Az 1970-es évekig jól működő rövidárubolt szolgálta ki Érsekvadkerten az igényeket, karton, vászon, selyem anyagokat helyben lehetett beszerezni. A viselet utolsó korszakában a női öltözetekben sokféle változás történt. A szoknyák ekkor itt is megrövidültek,

5 a mélyebb kivágású felsőket magasan záródó „nyakas pruszlikok" váltották fel. Érsekvadkerten is egyre kedveltebb lett a brokátselyem (kereskedelmi elnevezése: „parasztbrokát"). Ezt a drága anyagot a kötény alá kerülő szoknyarészen olcsóbb kelmével, rendszerint karton anyaggal váltották ki.

6 A kivetkőzés után az öltözetként már nem használt darabokat különbözőképpen használták fel: - Lakástextil: nagyünnepi hímzett fehér fejkendőből konyhaablak függönye lett.

7 - Szokástárgy: nagyünnepi hímzett fehér fejkendőből lakodalmakkor használt „ajándékos kendő" készült, amibe a süteményestálat kötötték. - Praktikus használati tárgy: ugyanezt a kendőt végül a szekrényben felakasztott kabátokra terítették porvédőként.

8 - Jelmez: menyasszonyi ruha kötényét („fehér kötény") iskolai szereplések alkalmával viselték.

9 A már nem hordott ruhákat el is adták, vagy ajándékozták. Történhetett ez a saját viseletcsoportban, illetve távolabbiban, ahol a sorsa valószínűleg átalakítás lett, a helyi ízlésnek megfelelően.

10 Nem falusi környezetbe is kerültek darabok, hiszen Érsekvadkerten is jártak városi felvásárlók: „régiségkereskedők kocsikkal", s maguk a falubeliek is vitték Budapestre (Ecseri piac) vagy a balassagyarmati piacra. Előfordult azonban, hogy megőrzésre érdemes értékként múzeumnak juttatták,

11 vagy a családban megtartották, főleg a nagyünneplő holmikat. 3 Blok (?) Zsigmond és „Sweitzer zsidó". Adatközlő: Urbán Istvánné Koza Erzsébet (sz. 1938), Érsekvadkert. Vö. Palóc Múzeum 74. 14. 4. számú tárgyleíró karton adata. 4 Varga Maris, Pálinkás Istvánné Bodrika Örzsi, illetve Híbler Ferenc, Sztreskó Dezső neve ismert az 1960-70-es évekig. A balassagyarmati Pincze nevű csizmadiától és Eszterják Jánostól is vásároltak csizmákat. Vö. PM 74. 9. 4. 1-2. 5 Ahogyan például Hollókőben. Vö.: Lengyel 2006., PM 74. 13. 1. 4. 6 A viselet legutolsó fázisa, amikor a szoknya körben lerakott és nem viselnek hozzá kötényt. Az érsekvadkerti viselet átalakulása eddig a fázisig nem jutott el. Vö. Jókai-Méry 1998. 233, 247, 254, 261. 7 1960-as évek végén Pacolai Istvánné (sz. 1921.) alakította át az anyósától (Kopisz Emer sz. 1883.) rámaradt kendőt. 8 PM 79. 13. 1. számú tárgyleíró karton adata. Gyűjtő: Lőrincz Angéla, leltározó: Kapros Márta 9 PM 75. 5.1. számú tárgyleíró karton adata. Gyűjtő: Kapros Márta. Szélesebb körű gyűjtés során még további példák kerülhetnek elő. 10 Például az 1870-es években Pistyur Anna szegényparaszt leány hozományába készített hímzett vállkendőket unokája Pacolai Istvánné rimóci asszonyoknak adta el a második világháború után. PM 75. 1. 9. számú tárgyleíró karton adata. Gyűjtő: Kapros Márta 11 A Palóc Múzeum gyűjteménye számára. Hasonló példák: Katona - Lackner 2006. 175-176.