A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Lengyel Ágnes: Érsekvadkertiek a „Palóc Búcsú"-n - Ünnepi viseletek napjainkban

XXXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2007 NÉPRAJZ ERSEKVADKERTIEK A „PALÓC BUCSIT-N ÜNNEPI VISELETEK NAPJAINKBAN LENGYEL ÁGNES Érsekvadkert (Nógrád m.) népviselete a felföldi (palóc) viseletcsoport egyik jellegzetes képviselője.

1 A négyezer fős faluban jelenleg húsz fő alatti azoknak az asszonyoknak a száma, akik életük során nem változtattak öltözködésük szokásrendjén, és hétköznapokon is a helyi hagyomány megszabta módon, életkorukhoz illő színekben, több szoknyában (pendely, alsószoknyák, felsőszoknya), kötényben és kendőben járnak. A viselet elhagyása 1965 táján általánossá lett. A folyamat az 1880-90-es években kezdődött, a férfi lakosság ekkor kezdett városiasán öltözködni, annak hatására, hogy budapesti építkezéseken és a vasútnál dolgoztak. Az otthon maradottak kb. 1940-ig viselték a posztóruha polgárias szabású, dísztelen változatát. A két világháború között a nők is egyre többen rákényszerültek, hogy dolgozni járjanak Balassagyarmatra, Romhányba, Budapestre. Ez módosította a korábbi életformát és az öltözködést is, de a városon piacozók, fuvarozók cégérként őrizhették is viseletüket.

2 (1. kép) Az érsekvadkerti asszonyoknak gazdag ruhatáruk volt, szinte minden ünnepre más-más színű kendő, szoknya illett, a környező falvak viseletétől árnyalatnyi eltérésekkel. A vadkertiek például az „erős" színeket kedvelték: pirosat, zöldet, ellentétben például a patakiakkal, akik inkább pasztell színeket hordtak: nagyon halvány rózsaszínt, világoskéket. A ruhák jórészét az aszszonyok maguk készítették, csak anyagokat és a kiegészítőket vásárolták. A második vi1. kép. Érsekvadkerti házaspár ünneplőben, 1933. Fényes Dezső felvétele, PMF264. 1 Közel áll a korábban közös anyatemplomba járó Dejtár - Patak - Ipolyvece öltözetcsoporthoz és a határon túli Ipolybalog (Balog nad Ipl'om, Szk.) és környékéhez. Vö. Jókai-Méry 1998. 255. 2 Vö.: Flórián 1977. 572; 2001. 296.