A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Kapros Márta: A dr. Kiss Péter-gyűjtemény (Nógrádi orvos magángyűjteménye a Palóc Múzeumban)

mondhatjuk úgy is: változatos, összetett. Mint már említettem, kiindulási alapot a családi házban, portán találtak jelentették. Ezek javarészt gazdasági, háztartási eszközök körébe tartozó, úgymond hétköznapi tárgyak. A felmenők, elsősorban a juhászból nagygazdává erősödő apai nagyapa gazdasági állása következtében a lakás berendezésében, a háztartás felszereltségében a polgárosodás tendenciái érvényesültek. így az öröklött tárgyak között több a megjelenésében visszafogottabb, illetve a maga korában „modern", esetenként akár gyári termék is. A gyarapodó gyűjteménynek nem kis hányada ajándék volt, amit nem illet visszautasítani. Az ajándékozók számon tartották, milyen megbecsülésben részesülnek az ő „régiségeik" - ezt még a gyűjtemény megvásárlásának bonyolítása során is érzékelhettük. Abban is volt véletlenszerűség, hogy hivatása gyakorlása közben mibe botlott bele a doktor, milyen „érdekesnek" tartott tárgyról hoztak hírt számára a környékbeliek. Általánosságban azonban körvonalazódik törekvése, hogy a gyűjteményben minél több tárgyféleség képviselve legyen. Továbbá ha volt lehetősége választásra, a réginek ítélt, illetve a díszített tárgyakat részesítette előnyben. Á gyorsan gyarapodó gyűjtemény elhelyezésére az ipolytarnóci, annak idején már parasztpolgári igények szerint épült családi ház két, udvarra néző, hátulsó helyiségét, a korábbi konyhát és nagy méretű kamrát alakítottak át. Ez a külső folyosóról is megközelíthető volt, így az idegen érdeklődőket nem kellett az egész lakáson végigvezetni. A tárgyak elhelyezésében tartalmi szempontok kevésbé érvényesültek. Eleinte még volt olyanféle törekvés, hogy a korábbi konyhába a paraszti konyha bútorai, tárgyai kerüljenek. A doktorék rakattak itt egy, a helyi hagyományokhoz egyébként kevéssé kapcsolódó, vendéglátáskor viszont jól szolgáló kemencét. Bár utóbb már ez is inkább a tárolást szolgálta. A belső helyiségben részint szobai bútorok, kellékek sorakoztak, de itt kaptak helyet a parasztház kamrájába illő tárgyak, szerszámok is. A berendezésnél összességében az volt érzékelhető: a gyűjtő nem tekintette céljának, hogy egy parasztház belsejét megidézze. Az összetartozó tárgyegyüttesek, tárgysorozatok darabjai sem kerültek feltétlenül egymás mellé, bár volt rá példa. Inkább az a törekvés érvényesült, hogy az egyre gazdagabb anyagnak egyáltalán helyet biztosítsanak, lehetőleg azért valamiféle - mai ízlésük szerinti - esztétikus elrendezésben. (1-3. kép) A gyűjtemény nyilvános volt. Az 1978. január l-jén felfektetett vendégkönyv első, a népművészet értékeinek jelentőségét méltató, megőrzésükre buzdító bejegyzése Czinke Ferenctől származik. Hogy a művész mennyire magáénak érezte a gyűjteményt, mutatja: a házigazdával együtt ő is szeretettel köszönt itt minden leendő látogatót. A dicsérettel azután nem fukarkodtak a Kiss házaspár barátai, vendégei, akik számára quasi kötelező penzum volt a gyűjtemény megtekintése. Falubeliek látogatását megörökítő sorokat éppúgy olvashatunk a keményfedelű naplóban, mint az ország más vidékeiről, külhonból ide vetődő érdeklődők köszönetét. Az idegen nyelvű beírások utalnak rá, hogy külföldi vendégek hivatalos programjába is beiktatták a gyűjtemény megtekintését. Az utolsó bejegyzés dátuma 2004. július. Kiss doktor 2005-ben tragikus körülmények között elhunyt. Alföldről származó özvegye elköltözvén a vidékről, eredetileg azt szerette volna, ha a gyűjtemény továbbra is ugyanúgy, ugyanott marad, hogy férje eredeti szándéka szerint emlékeztesse a vidék, a szűkebb haza múltjára a leszármazottakat és az ide látogató érdeklődőket egyaránt. A gyakorlati akadályok miatt azonban ez nem valósulhatott meg. Ám hogy mégis legalább a megyén belül, és együtt maradjon a gyűjtemény, méltányos feltételek mellett felajánlotta a múzeumi szervezetnek.