A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

RÉGÉSZET - Prohászka Péter: 4-5. századi solidusleletek Nógrád megyéből (Adatok Nógrád megye koranépvándorláskori történetéhez)

zások (csapadék, szél, mezőgazdasági munkák) során szóródott szét és ezért kerültek elő a darabok ugyanazon a területen, de két helyen. Nem zárhatjuk ki itt sem, hogy esetleg további aranyak tartoztak a lelethez. Az aktákban szereplő Valentinianus és Valens solidusok azonban egy zártabb, nem olyan sokáig gyűjtött leletre utalnak, mint amilyen az ormódi volt. Csak sajnálhatjuk, hogy a solidusokat nem lehet azonosítani a Kunsthistorisches Museum éremgyűjteményében, mivel a verési idő lehetőséget nyújtana arra, hogy mikor juthattak a kvádokhoz, akik hosszú hallgatás után 374-ben tűnnek fel ismét a forrásokban. Ekkor tiltakoznak ugyanis a Valentinianus által földjükön építendő erőd ellen. Tiltakozásuknak Aequitius magister militum helyt adott és leállította az építkezést.

52 Valeria tartomány új duxa Marcellianus azonban olyan hibát követ el, melynek következményei a hosszú békét követően háborúhoz vezettek. Egyrészt folytatta az építkezést, másrészt az ez ellen tiltakozó Gabinius kvád királyt meggyilkoltatta, ami a kvádok, majd a szarmaták támadását vonta maga után.

53 A helyzet súlyosságát jelzi, hogy maga Valentinianus császár komoly katonai erőkkel sietett Pannoniába és 375. nyarának végén a Dunakanyar környékén büntetőexpedíciót vezetett a kvádok ellen.

54 A támadás iránya jól jelzi, hogy a kvád hatalmi súlypont Nyugat-Szlovákiából a Dunakanyar környékére tevődött át. Ősszel a császár egy újabb expedíciót készített elő, amikor a kvád küldöttek fogadása során agyvérzést kapott és elhunyt.

56 A csapatokat visszahívták és a kvád problémát a későbbi események tükrében sikeresen megoldhatták, melynek módjáról a forrásaink azonban már nem szólnak.

57 Kétségtelenül a legegyszerűbb magyarázatul a háborús események szolgálhatnának az aranyak barbaricumba kerülésére. A pannóniai éremanyag vizsgálata jól mutatja, hogy a solidusok igen kis számban fordulnak csak elő mind a kincsleletekben, mind pedig a szórványleletek között. így nagy valószínűséggel nem a 374-es események során kerültek a kvádokhoz. A 4. századi aranyak jelentős része a barbár népeknek fizetett római tributum részeként jutott a barbaricumba.

58 így egyrészt az Ammianus Marcellinus által említett sokáig tartó nyugodt viselkedésük egyik magyarázatát, másrészt a császár halálát követő politikai rendezés egyik támaszát találhatjuk meg a szügyi lelet aranyaiban.

59 A nyersarany töredékek pedig az értékük miatt kerülhettek a leletbe, melynek elrejtését vagy a kvádok közötti belső harcokkal, vagy az 5. század első évtizedében végbement nagy nép mozgásokkal magyarázhatjuk.

60 A balassagyarmati Honorius solidus verési idejét tekintve - 395-402 - a Kárpát-medence hun uralmat megelőző éremforgalmához tartozik, bár még a hunkori numizmatikai anyagban - mint például a szikáncsi vagy a bényi kincslelet - megfigyelhető előfordulásuk. Mégis a verési idő tekintetében a Honorius és Arcadius aranyak nagy része mint pl. a bács-földvári, a bucsányi, a maduniczi vagy a csongrád-sövényházi - a hunok 52 MÓCSY 1962, 576. 53 Amm. Marc. 29, 6; MÓCSY 1962, 576. 54 Amm. Marc. 30, 5; MÓCSY 1962, 576-577. 55 BÓNA 1963, 304. 56 Amm. Marc. 30, 6; MÓCSY 1962, 577. 57 MÓCSY 1962, 578. 58 PROHÁSZKA 2003, 59-62. 59 Amm. Marc. 29, 6. 60 MÓCSY 1962, 581-582.