A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

eléggé leírtam a Divényi várnak leírásában; mert a történet-írónak egyenességgel, s minden részre hajlás nélkül kell előadnia az előadandókat" - vagyis szíve szerint nem írt volna semmi jót az árulóvá lett Balassáról, de objektív akar lenni s jót is kell írnia róla.

20 Csak hiteles forrásokból dolgozik. Felhasznál ugyan helyi adatközléseket, mint látni fogjuk, de jobban szereti ha ezeknek mindig van történeti bizonyítéka is. Csak annak hisz, amit olvas. „A hol a Historicussal nem közöltetnek a régi bizonyító vagy tsak világosító irományok is, ott kételkedve kéntelen előadni állítását."

21 Ám nem mindig hisz a forrásoknak sem. Tamási nevű településről talált egy régi iratmásolatot még 1500-ból, de mivel ennek nem találta az eredetijét, nem hisz a másolatnak s ezért erről nem is ír többet.

22 Mint hajdani nagyhírű elődje, Anonymus, ő maga sem kedveli a legendákat s nem is hiszi el. Karancskeszinél azt mondják, hogy ott volt a tatárok sátra. „Másoknak az a véleménnyek, hogy a hajdani időben itten a szabad ég alatt Palatinale Judicium szokott tartatni, de sok, a mit a régiség eltakart, az idővel tsak véleménnyé vált."

23 Ugyanilyen következetesen tartja magát távol a hiedelmektől. Nógrádmegyernél leír egy állítólagos boszorkányt a 18-dik században, de azt az olvasóra bízza, döntse el maga ezt a képtelenséget: „Bél Mátyás a 120. lapon és a Múzeumban találtató kéz-írás ezen történetet e szerint adják elő, mellyről az ítéletet a kegyes olvasóra hagyom."

24 Divényt bemutatva látjuk hogy járt ott, megnézett mindent, de egyvalamit nem hitt el. „Itten megmutattatott azon ablak is, mellyen Balassa Imre kilökte a feleségét, ez magasságára nézve mintegy három öl. De megbizonyítani nem lehet ezen esetet - nem is akarom."

25 Olykor kitűnik, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, éppen a hitelesség érdekében. Nehezen lehet kiolvasni egy évszámot, mire bosszankodva megjegyzi: „Sokféleképpen írták azt a régiek, gyakran olly homályosan, hogy lehetetlen rajta eligazulni."

26 Terbeléden van egy régi harang, amelynek az olvasata szerint mint chronosticon, 1272 jönne ki „de ez eránt szabad légyen kételkednünk, hihető, hogy az öntésben lehetett a hiba."

27 Ha nem is lábjegyzetben, de vannak megjegyzései az országot ért nagy romlásokról, amelyek lehetetlenné teszik a régi idők megismerését és megírását. „A régiség egy részről, másrészről pedig hazánk sokféle viszontagságai számtalan veszedelmei ennek hajdani történeteit örökre eltakarták előlünk..." (A régiség fogalom itt egyenlő a nagyon régen értelemmel.) A hajdanvoltakat, akiknek nevét nem Őrzi semmi, „a zavart idők a feledékenységnek örvénnyébe örökre eltakarták."

28 Fájlalja, ha a történeti értéket nem becsülik. Mártraverebélynél leírja, hogy Verebélyi Mátyás szép síremléke a templom padozatában van elhelyezve. „Ezen négyszegű kő a templomban harmadik helyen vagyon jeles kifaragással és írással, de a régiséget nem M. 3/115 M. 1/151 M. 1/134 M. 1/236 M. 1/272 M. 1/77 M. 1/185 M. 1/210 M. 3/254, 1/194