A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Toronyi Judit: Választások a dualizmuskori sajtóban

vétség a kormányoldali sajtó részéről. Igyekeznek tudósításikban lebecsülendő és nevetséges próbálkozásnak feltüntetni az iparosok nyílt politikai állásfoglalását. „Magyar specialitássá nőtte ki magát a politizáló csizmadia. (...)De nem humor ez, hanem szatíra, keserves szatíra a magyar iparos gyámoltalanságáról, élhetetlenségéről, a maga érdekeinek helyes felismerésére való képtelenségéről. "

m A városi polgárság egységes fellépése a politika színterén új színt jelentett a palettán a megyei választókerületben. A parlamenti szintű érdekképviselet jogos igénye volt ennek az egyre nagyobb gazdasági erőt jelentő társadalmi csoportnak. A választási eredmények az ellenzék reményei ellenére a kormánypárt teljes győzelmét hozzák. Minden nógrádi kerületben munkapárti jelölt lesz országgyűlési képviselő. Az ellenzéki sajtó a teljes reménytelenséget és az ország csődjét látja a szavazás eredményében, de a kormánypárti lap sem az eufórikus öröm közvetítője. Tokay Lajos főszerkesztő vezércikke a béke és nyugalom iránti vágyról beszél, hogy a választások után az érdemi munka elkezdődhessen. Természetesen ennek felelősségét az ellenzéki pártokra testálja. „Csak akkor állhat helyre a törvényes rend, ha a parlamentben kialakult ellenzéki pártok hivatásuk magaslatára lépnek és nem rombolni akarnak - hanem ellenőrzési jogukat kívánják gyakorolni. "

19 A dualizmuskori választásokról azt látjuk az újságok tükrében is, hogy igen megegyező forgatókönyv szerint zajlanak az egyes választási években. A választók magatartása nem választható el a párt és politikatörténettől, hiszen minél inkább az uralkodó kormánypárt legitim hatalmának a megőrzése a cél, annál erőteljesebb lesz a szavazatok befolyásolására fordított figyelem. Ez pedig nem nélkülözi az erőszakos elemeket sem a választást megelőzően sem a szavazás lefolytatása során. Az 1872-ben induló s a Tisza Kálmán kormányzása alatt kiteljesedő, tökéletesedő választási mechanizmus a hatalmi beavatkozást és a megvesztegetést a politikai rendszer szerves alkotórészévé tette, kifejezetten támaszkodott ezekre. Tisza bukása (1890) után sem változott ez, sőt 1896-ban br. Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt zajlottak le a legerőszakosabb, legdurvább választások. Ehhez mérten a későbbiek ugyan „tisztának" nevezhetők, de ez alatt azt kell értenünk, hogy a hatalmi befolyásolás és vesztegetés léte továbbra is alapvető maradt.

20 A feloszlatott ellenzéki választási gyűléstől az ajánló jelölések összegyűjtésének nehezítéséig számtalan eszközzel élt a kormányzat, hogy megfélemlítse az ellenzéki szavazókat. A kialakított cenzusos választási rendszer is politikai érdeket szolgált, mintegy mesterséges uralmat biztosítva a privilegizált csoportoknak. Érthető, hogy miért ütközik a kormány merev ellenállásába a választójogi törvény olyan célú módosítása, amely a választójoggal rendelkezők körét próbálta kiszélesíteni. Ezek a tények olyan elemei a választási folyamatnak, amelyek a választásra jogosultak magatartásában egyre lehetetlenebbé tették a szabad állásfoglalást, és az objektív döntéshozatalt. Látva a kiutat mutatni nem tudó ellenzék és a tehetetlen kormánypárt látszatküzdelmét, a választók jelentős részének válasza ezért a választásoktól való távolmaradás lesz. Nógrádi és Honti Híradó V. évfolyam 16. szám 1910. április 20. Nógrádi és Honti Híradó V. évfolyam 22. szám 1910. június 2. Gerő András: i. m. 89.p