Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Közlemények - Tóth Zsuzsanna: Egy látogatottsági felmérés tapasztalatai (Palóc Múzeum, 2006. július–szeptember)

kai kapcsolatban. A válaszadók közül 164 fő arról számolt be, hogy számukra minden megfelelt. Ez kiderült abból, hogy üresen hagyták a válaszadásra szánt helyet, vagy kihúzták egy vonallal, illetve többen szöveges véleményt formáltak: „Semmin. A múzeum nagyon szép, minden jó." (16 éves tanuló), „Minden tökéletes." (25 éves pincérnő), „Minden maradéktalanul tetszett." (58 éves nyugdíjas nő), „Szép, nem változtatnék!" (47 éves tanár). Sokan itt használták ki a lehetőséget arra, hogy elégedettségüket elismerő szavakban fejezzék ki: „Meg vagyok elégedve, köszönjük a szakszerű idegenvezetést!" (26 éves klubvezető), „ A múzeum nagyon szép, nem változtatnék semmin sem." (37 éves tisztviselő), „Nekem így is nagyon látványos és értékes." (71 éves nyugdíjas újságíró), „Tetszett minden. A személyzet kedves." (55 éves méhész). Legtöbben a Palóc Ház látogathatóságát tették szóvá, amely műszaki okok miatt volt zárva az elmúlt két nyári idényben. A Mikszáth- és Madách-relikviák láttán néhányan megjegyezték, hogy jó volna egy több látnivalót tartalmazó kiállítás is e két Balassagyarmathoz kötődő irodalmi nagyságról. Másokkal egybehangzóan egy 48 éves tanár így írt: „A népi szokások, ünnepek, munkák - kronológia szenzációsan jó! Egy „népi - Naptárt" szívesen a kezembe vennék ebből az anyagból összeállítva...". Voltak, akik a néprajzi kiállítás felújítását, alapterületének bővítését javasolták. Néhány látogató az interaktivitást javasolta: „Lehetnének megfogható, kipróbálható, megnyomható, megmászható tárgyak..." (36 éves informatikus). Ajánlották azt is, hogy tegyük „hangzóvá" a kiállításokat, főleg népzenével. Többen a fényképezés, videózás lehetőségét hiányolták, esetleg fotójegy bevezetését javasolták. A kisgyermekkel érkező látogatók örültek volna egy gyerekvigyázónak, esetleg foglalkoztatónak. Volt, aki szívesen venné egy büfé kialakítását, ahol fáradtságát kipihenve indulhat kiállításnézőbe. Az ajándékot vásárlók nagyobb kínálatot szeretnének a múzeumi boltban. Összegzésként elmondható, hogy ez a felmérés nagy haszonnal járt, mert felhívta a figyelmet több általunk is ismert, de még megoldatlan problémára. Ezek elvégzése részben tőlünk függ, részben külső segítségre van szükségünk. Ahhoz, hogy munkánk eredményét a továbbiakban is mérni tudjuk, több lehetőséget kell adni a látogatóknak arra, hogy véleményüket kifejezzék. Dr. Vásárhelyi Tamás közművelődési főigazgató-helyettes gondolatait idézve: „A múzeum több, mint a kiállítás, nemcsak ténylegesen, hanem a gondolkodásunkban is ... nem mindegy, ki milyen várakozással, hiedelemmel, előfeltevéssel jön múzeumba."

3 Az emberek múzeumokról alkotott képe nem homogén. A megfelelő bemutatás elősegíti a jó múzeumi élmények kialakulását. Rendkívül fontos az is, hogy minden kiállítás, rendezvény propagálva legyen a lehető legtöbb fórumon. Dr. Urbach Zsuzsa művészettörténész így fogalmazott a kulturális propagandával kapcsolatban: „Múzeumi propagandánk kezdetlegessége a magunk és a közönség lebecsülésének tűnik."

4 A mai információözönben hangsúlyt kell helyezni a széles körű tájékoztatásra, maximálisan kihasználva a technika legújabb vívmányait is. Egy igényesen megrendezett kiállítás széles körben való népszerűsítését anyagi problémák nem akadályozhatják. Különösen fontos ez korunkban, amikor a populáris kultúra hódít mindenütt. Vannak olyan társadalmi rétegek, akik számára a rendszeres múzeumlátogatás termé3 VÁSÁRHELYI Tamás 2004, 4-5. 4 URBACH Zsuzsa 1973, 25. 266