Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Irodalomtörténet - Pfening Dóra: „Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja”

rem, kis báránykám..." 36 - mondja Olej Tamás a leányának. Teljesen egyértelmű tehát, hogy Olej Tamás számára a farkas nem más, mint Taláry Pál, míg önmagát a jó pásztor­ral azonosítja (ő vigyáz a talán herceg tulajdonában levő nyájra). Egyidejűleg megfigyelhető a szövegben, hogy a történet előrehaladtával az eddigi szelíd pásztor-figurát felváltja egy másik: hörgő ([...] „hörgé tompán" 37 ), vicsorgó, elbo­ruló tekintetű bacsa, aki ilyen módon felveszi ellentétpárjának, a farkasnak a tulajdon­ságait. 38 Ennek a változásnak a függvényében egyenes arányban változik a táj is: „A tün­dér Brezina ki van cserélve - egy sokkal szomorúbbal!" 39 . („Vajon tudta-e, miért?" 40 ). A változásra maga Taláry Pál hívja fel a figyelmet: „[...] Azt, hogy szemet hunyj, ne vicsor­gasd a fogadat és ne ordítozd tele a világot [kiem. P. D.] ." 41 Olej Tamás átveszi Taláry Pál attribútumait, és beszédében is megjeleníti Taláry Pál alakjegyeit. A herceg keresztneve még egy bibliai párhuzamot hív életre - a „pálfordulást". Taláry Pál, amikor szép szóval nem éri el, hogy Olej „odaadja" neki a lányát, akkor „ta­lárját", azaz hatalmát használja fel, hogy elérje a célját. A legsebezhetőbb pontján tá­madja tótunkat: „Hallgass meg, bacsa! Mit szólnál hozzá, ha ez az akol a tied lenne min­den birkájával [...]?. Matyi neve, és a róla szóló leírás - „Matyiban, aki ott ült a herceg mellett, jéggé fagyott [kiem. P. D.] 43 minden csepp vér, nem bírt volna megmozdulni, vagy egyetlen szót kiejte­ni, ha fejét veszik sem." 44 -, Jégtörő Mátyás nevét idézi meg. Róla azt tartja a hagyomány, hogy ha „Zsuzsanna nem vitte el" a fagyot, akkor Mátyás megtöri majd a jég uralmát. De ha nem talál jeget, akkor csinál. 45 . Matyi nevének folklorisztikus konnotációi a szövegben kapcsolatba kerülnek Olej Tamás állapotváltozásainak metaforikus elnevezéseivel. Az átváltozás jelei a szövegben A tűz motívuma ismétlődő elemként vonul végig az egész elbeszélésen. Jelen van, mikor Olej Tamás pipára gyújt, mikor Anika a pörköltet főzi, mikor a bacsa visszaemlé­kezik elhunyt feleségére: „[...] azokról a szép piros [kiem. P. D.j ajkakról, amiket már az­óta hamuszínű porrá őröltek a férgek odalenn a fekete földben [kiem. P. D.]." Akkor is jelen van, mikor az akolról van szó: „veres [kiem. P. D.] födele van [...]." 46 A bogrács­ban, a vacsoránál megjelenő tűz további szemantikai jegyeket hordoz: „már párolog a 36 1. m.: 56. 37 1. m.: 58. 38 Erre az összefüggésre kitérünk még Taláry Pál nevének tárgyalásakor. 39 1. m.: 43. 40 1. m.: 43. 41 1. m.: 58. 42 1. m. : 57. 43 Matyi a duda által képviselője, „révésze" a földi és az égi világ határának. A herceg megjelenésé­vel megszűnik összekötő-funkciója, nem tudja nevében rejtett tulajdonságát kiterjeszteni, hiszen Taláry Pál megjelenésével szembekerül egy talánnyal. 44 1. m. : 52. 45 TARJÁN GÁBOR: Mindennapi hagyomány, Mezőgazdasági Kiadó, 1984, 175. 46 1. m. : 43. 188

Next

/
Thumbnails
Contents