Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

A szorospataki bányaművelésnél, az I. és a II. széntelepben metán fordult elő, ezért csak benzin biztonsági lámpával vagy akkumulátoros lámpával lehetett dolgozni. Az andezit telérek közelségét pedig a széntelep apró repedésein a fehér, mészszínű kicsapódás jelezte a bányászoknak. A telér közvetlen közelében a szén 3-4 méterre kiterjedően, kokszosodott a hajdani forróság szárító hatása következtében, a szén víztartalma 5-6%-al csökkent, s ezzel a fűtőértéke 5 800 kalóriára emelkedett. Az andezit telér vastagsága 3-30 méter között változott, a külszínre került anyagát az oda települt kőbányák, már lefejtették. Az I. széntelep közvetlen feküje homokkő volt, duzzadás nem volt megfigyelhető, míg a II. széntelep feküje kemény homok, mely duzzadásra hajlamos több hónap után. A bányát az első frontfejtési kísérletnek szánták, mert így szerették volna megállapítani a termelésbe vételének a lehetőségét. A frontfejtés indító vágatának kihajtása után a vetőkig kialakított területet kamrákkal fejtették le. A frontfejtésbe 1,55-2,50 m-es, Gerlach-típusú acéltámok beépítése folyt 1953. novemberétől. A frontfejtések biztosítása során, az omlasztás előtt a 4,5 méter széles, nyitott főtét 5 sor acéltám tartotta. A 3. és 4. sor között vándorkalitkákat helyeztek el, a kalitkák oldására pedig puhafa tőkét használtak. (A süvegfa, 3 méter hosszú félfa volt). A 24 méter hoszszú frontba, 8 db ácsolatot építettek be 9 db kalitkával. A munkafegyelem azonban nem volt kifogástalan a frontfejtésekben, különösen a tárnok elhelyezésekor. Az acéltám beépítéséhez kezdetben fogas emelőt használtak, de miután a vájárok ezt hamar félretették, a beépítést ezek után úgy végezték el, mint ahogy a fatám használatánál évek alatt megszokták. Ez azt jelentette, hogy az acéltámokat ékkel rögzítve, süvegfa alá állítva fejszével a helyére ütötték, aminek következtében sok tám megsérült. A frontfejtési kísérletben az előrehaladás azonban 24 óránként 1,36 méter volt, s ezzel a szénmedence leggyorsabb frontfejtésének számított.

36 Az öt új termelésbe lépő akna, valamint kettőnek a kiesése miatt, az egy aknára jutó napi átlagos termelés 1956. végére visszaesett 206 tonnára, mert az új üzemek az első évben még nem érték el a teljes kapacitásukat. 1955-1956-ban a széntermelés így nem emelkedett. 1955-ben 3 156 215 tonna, 1956-ban 2 886 763 tonna volt az éves eredmény, ami 8,5%-al kevesebb lett az előző évinél. A munkáslétszám ennek ellenére 12,5%-al emelkedett, s elérte a 12 278 főt. A műszaki fejlődés jelentős volt, a korszerűen biztosított vágatok hossza megkétszereződött, elérte a 17 881 métert, visszaesett viszont a frontfejtések aránya az 1954. évi 16,6%-ról 10%-ra. A kitermelt szén minősége azonban rohamosan romlott, a nógrádi szénmedence ezért hátrányos helyzetbe került annak ellenére, hogy 1955-1956-ban Mizserfán új, napi 1600 tonnás osztályozót építettek. Szintén létesült egy, napi 1600 tonnás törőmű is, hogy a darabos szeneket alkalmassá tegyék az erőművi felhasználásra. A régebbi bányaművelés során a jó minőségű telepeket már leművelték, ezért itt is csak az általuk viszszahagyott telepekben fejthették a szenet. Tovább rontott a helyzeten a mizserfai és mátranováki III. széntelep gyenge minőségű szenének a termelésbe való bekapcsolása. Az erőltetett termelési tempó következtében csak a mennyiséget hangsúlyozták s nem fordítottak kellő figyelmet a termelés tisztaságára. A munkahelyen és az osztályozón történő válogatás, közismerten hanyagul folyt. A modern technológia bevezetése, a gépi művelés során erősen romlott a szén minősége, egyre több meddő került a szénbe, mert Félegyházi Dezső: Acéltámmal mért kőzetnyomás a nagybátonyi Kossuth lejtakna frontfejtésében. In: BKL. 1955. 11. szám. 561-565 47