Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel (A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvének XXIV. és XXVII–XXVIII. köteteiben megjelent napló folytatása)

A Magyar Olimpiai Bizottság és az OTSB elnökségének javaslatára a sport-közvélemény és a sajtó kívánságának megfelelően csökkentette a magyar olimpiai csapat kísérőinek számát. Nagy Imréről külön... Egyrészt azt hallani, hogy ő a legnagyobb remény, másrészt pedig azt, hogy ő a legnagyobb csalódás. Sok szó esik róla. Az újságírók támogatják, meg az írók. Meg a környezete, azok, akik körülveszik. Tisztességes, humánus érzésű ember. Viszont szeret bölcselkedni, túl sokat moralizál, s ez baj. Hiányzik nála az átgondolt stabil álláspont, nem tud eligazodni az ideálok és a realizmus között. Népszerűsége mostanra erősen csökkent. Párttag, kommunista, s ez nem mindig jó tanácsadó, nem mindig elégséges. Október 24-én még arról beszélt a rádióban, hogy „ellenséges elemek fordultak a népi demokrácia ellen", meg hogy „kis számú ellenforradalmár fegyveres támadást indított népköztársaságunk ellen". Saját korábbi elveinek a foglya. Az az igazság, hogy mostanra átváltozott, a komótos, jó kedélyű, megfontolt profeszszor, lángoló forradalmárrá vált. Félti a szocializmus vívmányait, de vajon kitől, és miért? Nagy Imre személyének megítélése nagyon komplikált dolog. Nemrég még istenítették, hogy ő a legjobb vezető, s egyedül alkalmas arra a posztra, ahol van, ahová „elrendeltetett". Hogy ő a legbölcsebb ember, emellett igaz hazafi. Egyesek már-már a kommunisták áldozatának tekintik, s nem kommunistának. Erről persze szó nincs. Jó szónok, 1945 óta egyfolytában szónokol. És most mit tesz, mi lesz az ő fő műve? Most nem tesz semmit, lejáratja magát azzal, hogy naponta változtat. Meg fog bukni. No, de vajon ki fogja megbuktatni? Bántják, nagyon sokan bántják... Az aznapi lapokból: „A további pusztulásnak, vérontásnak a forradalmi ifjúság közé keveredett a néppel ellenséges elemek örülnek. Vessétek ki ezeket magatok közül! Véget kell vetni a harcnak - fel az alkotó munkára! Legyen már vége!" (EGYETEMI IFJÚSÁG, 1956. október 29.) „Az egész város csupa felfordulás, rendetlenség. Vajon mikor indul reggelente újra a villamoson munkahelyére, mikor megy ismét moziba szombat délután?" (Hétfői Hírlap, 1956. október 29.) 81