Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nógrád megyei volt nyilas párttagok az állambiztonsági szervek látókörében
Egy ugyanezen évben készült jelentés a következőképpen összegzi a helybeli volt nyilasok általános helyzetét és az aktuális rendszerhez való viszonyukat. „A volt nyilasok zöme fizikai munkát végez, akik a pártba való belépésüktől várták sorsuk jobbrafordulását, de ott különösebb tevékenységet nem fejtettek ki. Ez megmutatkozik abban, hogy a felszabadulás óta ezek a személyek semmilyen tekintetben ellenséges tevékenységet nem fejtettek ki a népidemokrácia ellen. Munkájukat képzettségüknek és beosztásuknak megfelelően végzik. Társadalmi rendszerünkbe igyekeznek beilleszkedni, sorsukkal meg vannak elégedve...Területünkön azonban van a nyilasoknak olyan része is, akik ugyan nyílt ellenséges tevékenységet nem fejtenek ki,...hanem burkolt formában igyekeznek támadni. E személyek tevékenysége főleg az izgatásban, a háborús és egyéb rémhírek terjesztésében merül ki, melyet általuk megbízhatónak vélt személyek körében propagálnak." 66 Érdemes megemlíteni - bár az ügynek nem volt közvetlen nógrádi vonatkozása, hogy 1966-ban készítették elő, és 1967-ben zajlott a zuglói nyilasper. A világháborút követő népbírósági perek óta ez volt az egyetlen monstre politikai töltetű per, amely a közfigyelmet újólag a nyilasokra igyekezett irányítani. Vélekedés szerint a per üzenete nem annyira a vádlottak egykori nyilas-hungarista mivolta, esetleg antiszemitizmusa volt, hanem 1944-es agresszív csőcselékmentalitásuk látens párhuzamba állítása 1956-al. Áthallásos sugalmazása a forradalom tizedik évfordulója idején annak, hogy '56 lényege azonos a nyilas uralommal. 67 A politikai rendőrség ellenségképe nem egyszer ellentmondásokkal teli és bizonytalan volt. Az értékelésekből gyakran az derül ki, hogy egyes ellenséges elemek felhagytak korábbi tevékenységükkel és pozitív szándékkal törekednek a rendszerbe beilleszkedni, mások passzív álláspontra helyezkednek. Mindig vannak azonban olyanok a célcsoportból, akikről a jelentések megállapítanak valamilyen ellenséges megnyilvánulást. Ezek a megnyilvánulások azonban nem lépik át a puszta verbalizmus szintjét. Az 1968. szeptemberi jelentés írója szerint a megfigyelt célcsoportok közül „ellenséges magatartás és tevékenység" elsősorban a volt nyilas vezetők részéről tapasztalható. „Magatartáson és tevékenységen" „szétszórt" találkozásokat, és azt kell érteni, hogy egyesek „nem mondtak le nyilas érzelmeikről." 68 Ugyanezen év decemberi jelentés szerint „ritka az ellenséges kijelentés," a volt nyilasok kerülik egymást. 69 Az utolsó beszámoló jelentés 1970. novemberében kelt. Az állambiztonsági tiszt értékelése szerint a volt fasiszta pártokhoz tartozó F-dossziés személyek addig sem túl aktív ellenséges magatartása az előző évekhez képest lényegesen csökkent. Tervszerű kapcsolatot nem tartanak egymással, a rendszer elleni megnyilvánulásoktól még volt párttársaik előtt is tartózkodnak. Jellemző az elöregedési folyamat. 70 ' Uo. Összefoglaló jelentés. Salgótarján, 1966. Szabó Miklós: A zuglói nyilasper. htp:// www.c3.hu/scripta/beszelo/97/10/nyilas.htm A per alkalmat nyújtott arra is, hogy a keményvonalas irányzat az állambiztonsági szervek berkein belülről felhívja a liberalizálódó Kádári vezetés figyelmét arra, hogy van még ellenség, szükség van rájuk. Mindenesetre az 1968-as csehszlovákiai válság után a politikai vezetés nem ügyek produkálását, hanem a prevenciót szánta a III-as főcsoport feladatának. 1 ÁSZTL. Objektum-dosszié. Összefoglaló jelentés. Salgótarján, 1968. 09. 26., 318. 1 Uo. Összefoglaló jelentés. Salgótarján, 1968. 12. 04., 326. 1 Uo. Beszámolójelentés. Salgótarján, 1970. 11. 23., 339. 64
