Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nógrád megyei volt nyilas párttagok az állambiztonsági szervek látókörében

Volt nyilasok 1956. után, az állambiztonsági szervek megfigyelése alatt A forradalom utáni megtorlás a következőképp érintette a nyilvántartott volt nyilasokat Nógrád megyében. A dosszié szerint három személyt ítéltek szabadságvesztésre. Trezsnyik Ferencet öt évre (két évet kellett leülnie), a zagyvapálfalvai fegyveres szervezkedésért vád alá helyezett táblaüveggyári üvegvágót öt évre, majd másodfokon két évre, egy dorogházi bányász munkástanács elnököt a forrás szerint három hónapra ítéltek. 53 Öt személyt inter­náltak, nyolcat közbiztonsági őrizetbe helyeztek, hármat preventív őrizetbe. Közülük nyol­can szabadlábra helyezésük után rendőrhatósági felügyelet alatt maradtak, további négy főt önálló intézkedésként helyeztek rendőrhatósági felügyelet alá. Két személy ellen indult el­járás, amely abbamaradt. Egy főt az állambiztonság „operatív céllal felhasznált." 54 A megyei állambiztonság 1957-től évente készített összefoglaló jelentéseket az elhá­rítási vonalat értékelő operatív munka eredményéről. A forradalmat követő egy-két évben a megfigyelt célszemélyek - érthetően - meghú­zódó magatartást tanúsítottak. Maguk hívták fel az ügynökök figyelmét, hogy ne politi­záljanak, mivel abból könnyen baj származhat. 55 A következő esztendők jelentéseinek tartalma a következőképpen foglalható össze: nyílt ellenséges tevékenység nem tapasztalható, a célszemélyek értékelése szerint bár­milyen érdemi változás csak a világpolitikai konstelláció változása esetén képzelhető el. Az egyik megfigyelt salgótarjáni volt nyilas szerint: „Az embernek még pisszenni sem szabad, az egyéni kezdeményezés hiábavaló, itt külső segítségre van szükség." 56 A rendszerváltás reménytelenségének tudata tükröződik más célszemélyek megnyilatko­zásaiból vagy viselkedéséből is: Trezsnyik Ferenc, miután kiszabadult, teljesen passzív, munkájára koncentrál. Egy korábbi salgótarjáni nyilas szervező igyekszik politikai kér­désekről - a jelentés írójának szempontja szerint - „pozitívan" nyilatkozni, míg egy har­madik salgótarjáni célszemély „nem jár sehová, hogy ne tudjon a hatóság belekötni, po­litikáról nem nyilatkozik". Bércei község egykori községvezetője 1962-es helyzetértéke­lése szerint „...jelenleg komoly dolgok nem várhatók, ebbe bele kell törődni. A nagyha­talmak csak manővereznek." Ezekben az években a nemzetközi helyzet radikális megváltozásában látják csak a változás lehetőségét, különösen - talán a régi reflexeknek megfelelően - Nyugat- Német­ország megerősödésében és világháborús szerepében bíztak. Az ekkoriban egymást kö­vető nemzetközi válsághelyzetek (algériai, berlini konfliktus, kubai rakétaválság) eszka­lálódásától, egy új világháború kitörésétől reméltek változást. 58 A jelentések szerint a kistelepüléseken a volt nyilasok igyekeztek megnyerni, taná­csokkal ellátni a helyieket. Igyekeztek „felújítani és ébren tartani a restaurációs gondo­latot, becsmérelni a tsz-eket." 59 ÁSZTL. Objektum-dosszié. Összefoglaló jelentés. 1958. 08. 23., 104., 107. Uo. 99-109. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1957. 05. 22., 201. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1961. 12. 11., 122-127. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1962. 02. 27., 158-162. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1961.12.11. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1962. 02.27., 160. 62

Next

/
Thumbnails
Contents