Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nógrád megyei volt nyilas párttagok az állambiztonsági szervek látókörében

új politikai csoportosuláshoz.

26 A kommunista pártba belépők aránya a teljes mintához viszonyítva kb. hét százalékot tesz ki. „Egy forrás nem forrás", de két következtetést óvatosan le lehet vonni. A volt nyilas párttagok túlnyomó része nem lépett be más pártba 1945. után. A körükben leginkább preferált új politikai tömörülés valóban a kommunista párt volt, de nem kiugróan magas arányban. A minta „gyenge láncszeme" kétségkívül Salgótarján és környéke. A városban és vonzáskörzetében - egy rövid időszakon belül, 1939-1941. táján - több ezren voltak párttagok, a lista pedig csak harmincnégy salgótarjáni és tizenegy zagyvapálfalvai nevet ad meg. Vezető és prominens helyi nyilasokról van szó, akik általában 1944-45-ig kitartottak meggyőződésük és pártjuk mellett. Valószínű, hogy állambiztonsági szempontból inkább azok minősültek kockázati tényezőnek, akik végig kitartottak a hungarizmus mellett. Azok a jellemzően az ipari és bányamunkásság sorai közül kikerülő tömegek, akik 1938-41. táján kerültek a nyilaspárt hatása alá, de a háború évei alatt kiábrándultak, általában a kommunista párt bázisát képezték 1945-től. Amennyiben a nyilas pártban vezető tisztséget nem töltöttek be, 1945. előtti múltjukat nemigen tartották számon, de legalábbis nem firtatták azt. Volt nyilasok olykor helyi kommunista pártszervezet alapítójaként is felléptek, mint például egy volt dejtári nyilas párttag.

27 Kisebb pártkarriert is építhettek volt nyilaskeresztesek a „népidemokráciában": egy nagylóci egykori „kisnyilas" MDP- járási titkár (valószínűleg a Szécsényi járás titkára) lett. „Végzetét," a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülése után 1948-tól meginduló és 1951-ig tartó nagyarányú tagrevízió okozta, mikor sok volt nyilas párttaggal egyetemben őt is kizárták az MDP-ből. Az objektum-dossziéban szereplő tizennyolc MKP-MDP tag volt nyilasból tíz főt zártak ki 1948-tól kezdve.

29 Sztereotípiává vált az a kép, miszerint volt nyilasok nagy számban léptek a kommunista titkosrendőrség, az ÁVO-ÁVH kötelékébe. Bizonyára volt példa „átöltözésre", de ennek tömeges mivoltát semmi nem igazolja. A volt nyilasok többsége - mint mindenki más - egyszerű állampolgárként igyekezett beilleszkedni a rendszerbe és próbálták élni életüket. A sztálini rendszer ellenségképét az osztályharcos szemlélet logikája határozta meg. A nyilaspárt egykori tagjainak és szimpatizánsainak túlnyomó többsége kétkezi dolgozóként kereste a kenyerét, így ők osztályszempontból általában nem számítottak gyanús elemnek. Az MDP-t érintő nagy tagrevíziót leszámítva az elnyomó apparátus figyelme nem a volt nyilasokra irányult. Ha valakivel „baj volt," az nem esetleges nyilas múltja miatt volt, bár ezt a tényt súlyosbító körülményként mindig fel lehetett használni. A „fordulat éve," 1948. után a Rákosi-korszakban nem került sor nagy nyilvánosság előtti politikai perre nyilasok ellen, azok nyilas mivolta vagy nyilasként elkövetett cselekménye miatt. Nyilas politikai múlttal dicsekedni mindenesetre nem volt ajánlatos. A munkában elért sikerek a rendszer elismerését is kiválthatták. Egy volt salgótarjáni nyilas ifjúsági vezető, aki 1945. után Budapesten, a Ganz-Mávag Mozdony-és Gép26 ÁSZTL. Objektum-dosszié. Volt fasiszta pártok feltérképezése. Salgótarján, 1958. 05.10., 57-93. 27 Uo. 64. 28 Uo. 72. 29 Uo. 57-93. 58