Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

üzemvezetők mégis úgy döntöttek, hogy megtartják a régi nevüket. Ezért a versenyben második helyezést elért bányaüzem, a mátranováki Főtáró, ekkor vehette fel az új „November 7. akna" nevét.

35 A végeredmény így a következő képet mutatta: 1. Szorospataki Szeptember 6. lejtős akna 115,2%, 2. Mátranováki Főtáró 115,1%, 3. Szorospataki Északi főtáró 105,6%. A széntelepes rétegcsoport Nagybátony környékén mocsári és lápnövényekből, főleg fás növényzetből képződött. A fás szerkezetet mindkét telepben előforduló, 0,10-0,15 m vastag, fényes, kagylós törésű szénrétegek mutatták. Két széntelep képződött a területen, az alsó III. széntelep, melynek fedője édesvízi, Nagybátony környékén nem fejlődött ki. A középső II. széntelep elegyes vízi (congériás), a felső I. szételep sósvízi (Terredo norvegica). A szénmedencében két eltérő, a paleozoikum törésvonalaival egyezőirányú vetőrendszer különböztethető meg. Az ÉNy-DK-i irányú vetőket fővetőknek, az ÉK-DNy-i irányú harántvetőket mellékvetőknek nevezik. Alárendelten K-Ny-i és É-D-i vetődések is előfordulnak. A Kossuth lejtős akna Nagybátony közigazgatási területén feküdt, a Mátra északi lejtőjének nyugati szegéjén. A lejtős aknán és a vele összefüggő, és csak mesterségesen elválasztott Kossuth tárón az I. és a II. széntelepben ÉK-DNy-i irányú, 120 méter széles és 450 méter hosszú, hullámredő ismerhető fel. A területen átlagosan 1,7-1,8 méter vastag II. széntelep, 0,3-0,4 méterre, az átlagosan 2 méteres I. széntelep pedig 0,75 méterre vékonyodott el. A vetődések és a hasadékokba nyomult andezit telérek a bányaművelés itteni módját, több vonatkozásban is megszabták, miután a széntelepeket táblákra osztották. A 800-1000 méter hosszú, 450-600 méter széles táblákat a vetőkkel párhuzamos áldőlésben hajtott ereszkékkel vagy siklókkal készítették elő a bányászok. A széntelep É-D-i irányban, 8°-kal dél felé dől. A széntelepekben kifejlődött vállapok, a vetők csapásával paralel történnek. A vetők közelében metán fordult elő, ezért a Kossuth táró és a Kossuth lejtős akna I. széntelepét, karbidlámpa nyílt lángjának használata mellett nem lehetett fejteni. A lejtős akna II. széntelepében a benzin biztonsági lámpa használatával dolgozhattak csak a bányászok. A Kossuth táró az I. széntelepet, a főereszkétől nyugatra húzódó andezit telérig fejtette, mely természetes fejtési határ volt. A

II. széntelepet pedig az andezit telér figyelembe vételével tudták csak lefejteni. A túlsó oldalán fekvő szénmezőt nem a táróból, hanem a lejtős aknából fogták meg a III. siklóval. Az előkészítésnél vették csak észre, hogy az I. széntelep egy része alatt már lefejtették a táró II. széntelepét. A Kossuth lejtős akna II. széntelepének fejtésénél már acéltámokat használtak, azonban az omlasztásnál az acéltámok nem csuklottak össze, ezért csákánymunkával kellett a tárnokát kiásni a bányászoknak. Az I. széntelepet, mely 1,8-2 méter vastag volt, két meddő közbetelepülés osztotta három padra. Kedvezőtlen fedü viszonyok miatt itt kamrafejtéssel fejtették a szenet, a kamrák közötti meghagyott láb, 3 méter vastag volt, és a kamra kihajtása közben már összetöredezett, könnyebben fejthetőbbé vált. A II. széntelep 1,5-1,7 méter vastag, palásodásra hajlamos volt. Azonban a kedvezőbb fedü viszonyai miatt, frontfejtéssel is művelhető lett. A Kossuth táró főereszkei védőpilléreinek visszafejtése a magasabb részeken frontfejtésszerűen történt, mert az agyagos márga fedü elvékonyodott, és a felette lévő lazább szerkezetű felszíni rétegek terhelését nem tudta elviselni, ezért gyorsabban is omlott. Szabad Nógrád. 1955. november 5, november 19. 46